Hisztis Myrtle ellenálhatatlan, ha rázza a fenekét!
Mikor lerántott az asztalról egy kiló lisztet, amit kellőképp eldolgozott a kövezeten, majd hátraszaltóban levetette magát az ágyról hatalmas NEEEEM indiánüvöltéssel: nos ekkor határoztam el, hogy csatlakoznék a HESZK-hez (Harcedzett Szülők Klubjához). Ha létezik egyáltalán ilyesmi.
Ma már elhibázottnak vélem azt a pillanatot, amikor megtanítottam csemeténket a magyar nyelvtan tagadó – és tiltószavaira. Azóta kristálytisztán artikulálja a nem, ne szavakat, és a nyomatékosítás kedvéért kitanulta hozzá a fejrázást és dobbantást is.
Vagyis napirendre tűzte a fejlődéslélektan következő állomását: a dac- és hisztikorszakot. Igaz, e tudományág szaktekintélyei teljes meggyőződéssel állítják, hogy erre csak kétéves kortól kerülhet sor; ezt azonban hiába magyarázom Dorkának. Nem hiszi el.
Helyette a következő életképekkel tarkítja cseppet sem unalmas hétköznapjainkat:
– Gyere, elmegyünk sétálni!
– Nem- feleli, és már robog is felém a sapkával meg a sállal.
– Gyere, igyál egy kicsit!- kérem, és nyújtom felé a poharat.
– Nem, nem- felesel, és fut egy kört a lakásban, én meg loholok utána.
– Gyere, szeretgessük meg egymást!- bújok hozzá.
– NEM. NEM.- dobbant nagyot a lábával, majd egy perc gondolkodási időt kér, és átöleli a nyakamat.
– Ebédeljünk végre úgy, mint a rendes gyerekek- kérlelem bociszemekkel.
– Neeeeeeeeeeem. És a falra borít egy egész tányérnyi lencsefőzeléket.
Nem – mondja ma reggel, pedig még ki sem nyitotta a szemét. Valószínűsítem, hogy velem álmodik.
Néha persze összezavarodik, hisz a számára előnyös helyzeteket is munkaköri kötelessége visszautasítani. Na, de csak nem hódolhat be mindig a felettes énjeként funkcionáló anyjának.
Némi enyhülést hoz tépett idegrendszeremnek, mikor felcsendül a rádióban Madonna új slágere: Hisztis Myrtle ilyenkor elfelejti, hogy dackorszakban van, és vad fenékrázásba és pogózásba kezd.
Hát, persze, hogy ilyenkor mindenki a lábai előtt hever…
K.V.
Hozzászólás zárolva.