Hogyan legyünk boldogtalanok Karácsonykor?

A tétlenség termőföld, mert ebben szöknek szárba a kétség s az önsajnálat magvai. Ha valaki ezt az életstílust választja általában nem csinál semmit, csak ül, és kibámul az ablakon vagy a mennyezetet kémlelve fekszik az ágyon, és ebben a testhelyzetben végigragozza élete összes törését, személyisége vagy külseje összes hibáját, valamint az összes számba vehető múlt-, jelen- és jövőbeli alkalmat a szenvedésre.

A rendszeres heti tépelődésre a legalkalmasabb időszelvény a legtökéletesebb semmittevés ideje a szenvedők számára: a vasárnap délután. A hétfőtől péntekig tartó szakasz nem jó a sebek nyalogatására, mert, az önsajnálatban szenvedő egyénnek nincs ideje rá. Különben is várja a hétvégét, hiszen akkor nagy dolgok történhetnek…Azonban a péntek és a szombat rendkívül gyorsan elszáll, és vasárnap délutánra mindez a múlté. Nincs mire várni tovább, de a szenvedő előtt már feltárul az örök hétfői hajnalok sötét perspektívája, egy újabb teljes heti kulizás a munkahelyen vagy az iskolában, amelyet szívből utál.

Az önsajnálatba szenvedők vasárnap délután elméláznak a nagy pillanatokon, amelyekről azt hitték, hogy karnyújtásnyira vannak, és amelyek soha nem váltak teljesen valóra. Számukra a vasárnap a legcsodásabb időpont a tépelődésre, és az önmarcangolásra. De az önostorozás évenként megismételhető orgiája: a karácsony számukra.

A karácsony szentestét egy egészséges lélek a családjával tölti, míg egy szenvedő lélek szándékosan távol tartja magát szeretteitől, hogy újra sajnálhassa magát. Karácsonyi ajándékot természetesen nem vásárol senkinek, mert meg van róla győződve, hogy úgyse néz rá senki az ünnepek alatt. De ha véletlenül mégis elmegy hozzá valaki, kevés pénzre, és betegségre hivatkozva elnézést kér, majd elmeséli vendégének, hogy milyen magányos és boldogtalan.

Majd újból eljön a vasárnap, melyben felveszi a szokott testhelyzetet, és átgondolja hol rontotta el az életét, és hol fogja…