Hol vagytok ti régi helyek?

 Megértem én hogy a pénz minden egyeseknek, a pénz mindennél és mindenkinél előrébb való, hogy piacgazdaságban élünk, hogy akinek pénze van az véghezvihet minden tervet és disznóságot, mert én valahol bűncselekménynek gondolom azt, hogy csak azért nem tetszőnek és nem kellőnek titulálunk valamit, mert az államnak, mert valakinek nem hajt hasznot. Pénzben pedig nem kifejezhető hogy kinek és miért jelent sokat egy egy cukrászda, vagy önkiszolgáló.

 A már előbbiekben említett Boráros-téri önkiszolgálóban még kisrác koromban sokat jártunk édesapámmal, és bár sok emléket nem tudok pontosan felidézni akkori életemből, a fém tűálcákra mégis emlékszem, a sorban álló ismerősökre, a kis pénztáros üvegkalitkára, na és persze a zöldborsó főzelékre, amit érdekes módon soha sem ettem meg az óvodában, inkább méla undorral toltam arrébb, – és a rántott hús izére, amilyet azóta sem ettem.

  Vádolhatnak persze azzal, hogy naiv, szentimentalista vagyok, hogy az idő megszépít mindent, azt is a szememre vethetik hogy csak kötekedni akarok és nem veszem észre, nem tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy már nincs kereslet ezekre a boltokra, illethetnek a maradi jelzővel, mondhatják hogy ébredjek fel, hiszen a 21. században irodák kellenek, csiribiri centerek, sopingok. Ezen hangoknak biztos igaza van, de még teljesen nem szomorodtam el, mert imitt-amott feltűnik egy százforintos bolt tőszomszédságában egy kalapos, amelyről édesanyám beszél, hogy már akkor itt volt mikor megkezdte az iskolát. Még áll a pipshow árnyékában a régi kis trafik, ahol minden apróságra képes voltam a zsebpénzemet költeni, egy-egy Megdonáldsz háta mögött áll a cukrászda, ahol édesanyám először randevúzott édesapámmal, még áll a patyolat ahova emlékszem sokszor vittük a szennyes ruháinkat.

 De akárhogy is, egyre kevesebbek azok a helyek, ahol elidőzhetünk, gyermekünkkel kézen fogva mesélhetünk, regélhetünk, és látva a már a legmodernebb felszereltségű boltokat, elgondolkozunk hogy talán igaz sem volt amit megéltünk, a gyermek talán el sem hiszi amiről értekezni próbálunk.