Hol vannak a mosolygós arcok?
Azt mondják nagyon szomorúak a magyar emberek. Zárkózott, keserű arcokat látnak a külföldiek és minduntalan ezt üzenik nekünk, ha meginterjúvolják őket, ha beszélünk velük. Az utca emberével találkozhatnak csak, a sétáló emberrel, a közlekedő emberrel. Merthogy ez egy külön réteg.
Mitől félnek a nagy-autós emberek és az utca emberei? Egymástól, maguktól? És azok a nagy-autós emberek mosolygósak? És azok a nagyautós emberek, ha majd nagyon öregek lesznek és autót sem fognak tudni vezetni, akkor majd lemennek az utcára? Ha metrózni akar az unokájuk velük, akkor rémtörténetekkel térítik majd el őket ettől az élménytől?
Hova vezet mindez? Nem értem az egészet. Mit kellene tenni? Valamit nagyon rosszul csinálunk!
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.