Hullámok, ívek fémbe zárva – DoraSilagyi ékszertervezőtől
Az ékszerek személyes stílusunk kiegészítőjeként a kapcsolódás jegyei a körülöttünk lévő világgal, különböző kultúrákkal, a jelennel és a múlttal. A DoraSilagyi darabok ebben a szellemben készülnek, megkapó hangulatokról és életérzésekről, történetekről mesélnek, az élet esszenciáinak kedves mementóiként válnak viselőjük mindennapjainak részévé. Szilágyi Dorottya fiatal ékszertervezővel az útkeresésről és kitűzött célokról is beszélgettünk. INTERJÚ
Hullámok, ívek, lágy formák jellemzik a DoraSilagyi ékszereket. A fiatal tervezőt legtöbbször a természet inspirálja. Ihletben már gyermekkorában sem volt hiány, édesapja képzőművész. Mégis édesanyjához fűzik első alkotó élményei.
Anyu nagyon szeretett kötni, tanított engem is, de más kézműves dolgokat is gyakran csináltunk együtt. Agyagoztunk, gyöngyöt fűztünk, csomózott karkötőket készítettünk. – meséli Szilágyi Dorottya. Mint szinte minden kislányt, vonzottak az ékszerek. De ez csak jó játék volt még akkor. Édesapám példájából láttam, hogy a megélhetéshez kevés a művészi véna. Ő, bár tehetséges művész, civil foglalkozásból tartott el minket.
Szülővárosomban, Pécsett érettségiztem. Akkor csak annyit tudtam, hogy tovább szeretnék lépni. Budapestre költöztem, művészettörténetet tanultam az ELTE-n. Elvégeztem becsülettel, de túl száraz, túl elméleti volt nekem. Hiányzott a kreativitás. Ezért az egyetem után beiratkoztam egy ötvös-fémműves OKJ-s képzésre.
Miért épp az ötvös szakmát választottad?
A gyerekkoromból megmaradt az ékszerek iránti vonzódás. Érdekelt a bőrös szakma és a divattervezés is, de ez a kisebb léptékű teremtés közelebb állt hozzám. Az ékszerek valahogyan sokkal egyértelműbb tárgyak számomra, így esett a választásom az ötvös szakmára. Elvégeztem a két éves ötvös-fémműves képzést, és még egy évig tanultam az aranyműves technikát. Az iskolában persze terveztünk használati eszközöket, dobozokat, kiegészítőket is, de ha választani lehetett én mindig ékszerben gondolkodtam.
Hogyan lett ebből saját márka?
Bár az ötvös iskola befejezése után még egy évig más területen dolgoztam, azt mindvégig tudtam, hogy a saját utamat akarom járni.
Emellett barátoknak, ismerősöknek készítettem megrendelésre egyedi darabokat. Pozitívak voltak a visszajelzések. Formálódott az az egyedi stílus, ami ma a DoraSilagyi ékszereket jellemzi. Tudatosan építettem a márkát, és 2021 elejétől már csak ékszertervezéssel, készítőkkel foglalkozom.
Van már saját műhelyed?
Kezdetben csak egy munkaasztalom volt az albérletemben. Még a képzés idején szépen lassan kezdtem beszerezni azokat a kéziszerszámokat, amikre szükségem volt. De tudtam, hogy kell egy műhely, mert ez a munka, bár csillogó a végeredmény, azért alapvetően koszos, poros és hangos is. Ezenkívül a komolyabb darabok elkészítéséhez szükségem volt nagyobb, hatékonyabb gépekre. Henger, polírozó motor, ezeknek a helyigénye már túlmutatott a munkaasztalon. Családi összefogással sikerült kialakítani a saját kis műhelyemet. De már most látom, hogy rövidesen még nagyobb helyre kell költöznöm.
Hozzászólás zárolva.