Húsvéti asztal, húsvéti szokások
A húsvét a nagyböjt, vagyis a hústól való negyvennapos tartózkodás befejezésének időpontja – innen ered a magyar elnevezés is -, az emberiség egy jelentős részének legnagyobb vallási és természeti ünnepe.
A húsvét a közel kétezer éves vallási megemlékezések mellett a természet ébredésének, a rügyfakadásnak a népszokásokkal szorosan összefonódott ünnepe is. Az ünnephez kötődő hagyományok és étkek ugyan szinte országonként, sőt tájanként is változók, de a legtöbb család asztaláról ma sem hiányozhat a tormával tálalt főtt sonka, a tojás, a friss báránysült. Ám még a legegyszerűbb fogás is máshogyan esik, ha a környezet is különleges hangulatot áraszt. És bár a hosszú órák alatt megalkotott ünnepi étkek egy szempillantás alatt elfogynak, az ünnepi asztal látványa sokáig emlékezetes marad.
A húsvét a nagyböjt, vagyis a hústól való negyvennapos tartózkodás befejezésének időpontja – innen ered a magyar elnevezés is -, az emberiség egy jelentős részének legnagyobb vallási és természeti ünnepe. A keresztények számára Krisztus feltámadásának, míg a zsidó vallásúaknak az egyiptomi szolgaság végének az emléknapja. A tavaszi megújulást, megtisztulást napjainkban is élő, pogány eredetű rítusok is őrzik: tavaszi határkörbejárás, lánylocsolás, vesszőzés. Eleink áldozati bárányt sütöttek az ünnep előestéjén az ószövetségi időben, amelyet kovásztalan kenyérrel és keserű salátával, vagyis tormával fogyasztottak. A „hibátlan” bárányt nagypénteken ölték le, vigyázva arra, hogy elkészítése közben csontjait ne törjék meg. Sok helyütt a bárány helyett később sonkát fogyasztottak, amely a vidéki jólét jelképévé is vált az elmúlt századokban.
Az ünnep elengedhetetlen étele a tojás – az új élet, az újjászületés jelképe – éppúgy felkerült egykor a családok asztalára, mint napjainkban, s később a húsvéti ajándékok listájára. A keresztény felfogás szerint ugyanis, ahogyan a tojásból új élet születik, úgy támadt fel Krisztus is sírjából az emberiség megváltására. A korai időkben ezt az archaikus jelképet a zsidó vallásúak például hamuban sütve, míg a keresztények főve, szép pirosra festve fogyasztották, mert a legenda szerint a piros szín Krisztus elhullatott vérét jelképezi, ami a keresztfa alatt imádkozó asszony tojásokkal teli kosarába hullott.
Hozzászólás zárolva.