Igaz „mese” a férfiról, aki megkívánta felebarátja feleségét…

Nem a képzelet szüleménye, hanem megtörtént eset. S ha bárki magára ismerne benne, no az sem a véletlen műve.

Karesz és Zoltán aprókori jó barátok. Együtt lógtak az óvodai fogasokon, közös erővel gyomlálták ki a szomszéd néni virágoskertjéből a legszebb őszirózsákat, és borzolták fel az utcabeliek idegeit szinte naponta. Merthogy szomszédok is voltak.

Természetesen együtt koptatták és vésték tele a körzeti általános iskola padjait, s ez idő alatt mindent megtettek, amire ők ma is röhögve, az iskola pedig sosem feledve emlékezik. A gimit még egy helyen, de az egyetemi éveket már külön töltötték. Mert bár igazi vásott kölykök voltak, de az eszük mindig is jól vágott. Mindig mindent tudtak egymásról, és egy-egy fergeteges buli, vagy éjszakába nyúló vodkázás mindig remek alkalom volt az „összeröffenésre”

Előfordult, hogy még a barátnő is közös volt. No, nem egyszerre, hanem némi időeltolódással.

Talán akkor még egyikőjük sem sejtette, hogy pár évvel később ez megismétlődik.

Karesz, Zoltán tanúja volt az esküvőn. Majd másfél év múlva ez fordítva is megtörtént.

Közös vendégeskedések, kártyacsaták, partik és nyaralások tették még szorosabbá a barátságot. Így ment ez szépen békességben az első két évben, amióta mindketten „bepárosodtak”.

Zoltánnak kezdettől fogva szimpatikus volt Zsuzsa, Karesz párja. Intelligens, csinos és igazi talpraesett, belevaló nő volt. Minden buliban benne volt, jókat lehetett vele viccelődni, és ráadásul remekül táncolt, ami Zoltánt különösen elbűvölte. Elég sokat „lógtak” egymáson a bulizós, bálozós összejöveteleken. Karesz pedig, aki csak a lassúzásra tudott lépkedni, állandóan bíztatta barátját: – Vidd csak haver az asszonyt, fáraszd ki nyugodtan, legalább nyugton hagy éjjel…

Amíg ők táncba vitték egymást, másik feleik komoly beszélgetésekbe merültek a világ dolgairól…

Egy idő után Zoltán érezte, hogy valami nincs rendben. Egyre többet gondolt Zsuzsára, akit ilyen-olyan ürüggyel, szinte naponta felhívott, csak hogy a hangját hallhassa. Vágyott az érintésére, az illatára… nem tudott tovább hazudni magának. Rájött, hogy kívánja ezt a nőt. A nőt, aki a barátja felesége…