In memoriam 09.11.
A kilencedik hó mellett a 11-es, mint két büszke torony mered rám a naptárról.
Annak a napnak a megrendítő valósága végérvényesen beleégett a sejtjeimbe.
Hozzá kellene szoknunk a tudathoz, hogy bármikor sorra kerülhetünk? Az életünk részévé kellene váljon a vészjósló készenlét?
Nem hinném.
De úgy kellene élni, mintha csak ez az egyetlen nap állna rendelkezésünkre.
Nem csak túlélni, hanem megélni minden pillanatát.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.