Izgalmas olvasmányok kicsiknek és nagyoknak,- az Alexandrától!

Éppen ezért segít, ha megállunk, és megfigyeljük, tudatosítjuk, hogy mi történik a testünkben. Így ugyanis megszabadulhatunk a régi szokásainktól, és választhatunk a különböző viselkedésmódok közül.

F. M. Alexander módszere a különböző mozgásfolyamatokat, elsősorban a fej, a nyak és a törzs összjátékát fejleszti.

Ő ezt először a színioktatásban hasznosította. Ma már más területeken is egyre inkább alkalmazzák az Alexander-technikát. S mivel F. M. Alexander szenvedélyes lovas volt, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a felismeréseit a lovaglás során is hasznosítsuk.

A lovaglás során az Alexander-technika abban segít, hogy javítsuk az önészlelésünket, s megtanuljuk, melyik cselekvés mivel jár. Így szerepe lehet például az ülés- és tartáshibák javításában, vagy a feszültségek és a görcsösség oldásában.

A tanulási folyamatot a lovasoktató irányítja, aki minden egyes lépésnél a kezével irányítja a diák figyelmét a saját testére, a nyakcsigolyáktól kiindulva. A tanár keze révén tanulja meg a diák észlelni a feszültségeket vagy a görcsösséget, és általa sajátítja el a helyesebb mozgást. Az Alexander-módszerben ezt nevezik „jó szokásnak”.

Mivel az új mozgásfolyamatokat hasznos az egyszerűbb tevékenységek – például járás, állás vagy ülés  kapcsán elsajátítani, gyakori, hogy az oktatást falovon kezdik. Ennek az az előnye, hogy a tanuló a kezdeti fázisban kizárólag a saját testére koncentrálhat, anélkül hogy egy ló mozogna alatta. Az első lovaglóórák pedig lépésben zajlanak, futószáron, hogy megerősödhessen az egyenes, nyugodt tartás érzete. A ló a lovas tükre, s szép mozgásokkal válaszol erre. Vannak olyan tanárok, akik arra kérik a tanítványaikat, hogy feküdjenek le egy asztalra, hogy a nyakuk és a gerincük még jobban ellazulhasson.

A technika elsajátításához időre és türelemre van szükségünk, de ha egyszer már a magunkévá tettük, az élet egyéb területein is alkalmazhatjuk. A türelemre pedig a lovaglás esetében amúgy is szükségünk van.