Jesszusom! A fiúk hegyeset pisilnek..?!

(Az persze természetes, hogy mindkét nembeli csecsemőt az anya abszolút közelsége, és a cicizés nyugtatja meg legjobban, ha valami baja van, pl. fáj a hasa, vagy ne adj’Isten beteg.)

Lexi finom mosollyal, apró rúgkapálásokkal jelezte, hogy felismer, és örül nekem. Kezecskéit vidáman széttárta, ujjai kinyíltak, mintha integetni akarna.

Beni azonban ökölbe szorítja kezét, karját előre feszíti, és erőteljes rúgásokkal kísért széles vigyorral jelzi ugyanezt.

Hozzáteszem, mindkét gyerek szinte azonos súllyal született, egyenletesen fejlődött, életkoruk alapján szinte grammra azonos súlyban vannak (lányom direkt elővette Lexi naplóját!), így szó sem lehet arról, hogy az egyik nagyobb, és erősebb. Egyszerűen Lexi igazi kislány (s ma 7 évesen ugyanígy van), míg Benin már most kiütköznek a férfi egyéniség legjellemzőbb vonásai.

A legmeghökkentőbb volt azonban az anatómiai különbség megtapasztalása.

Az nyilvánvaló, hogy egy fiú csecsemőt tisztába tevéskor másképp kell kezelni, mint egy lányt. Alaposan meg kell tisztítani a herezacskó alatt is, sőt az 1 centis fütyi alatt is, hogy ne maradjon semmi pisi, vagy kaki. (De vigyázat! 1 éves kor előtt csak finoman szabad húzogatni, teljesen visszahúzni tilos a kisfiú fitymáját! Meg kell várni, míg a természetes letapadást okozó hártya elválik a makktól!)

A lányoknál a szeméremajkak tisztítására kell nagy gondot fordítani, s arra, a hüvelybe soha ne kerüljön krém.

Az persze természetes, hogy a pelenkázási procedúra alatt a csecsemő egyszer-egyszer bepisil.

Ám, míg annak idején Lexi diszkréten maga alá csorgatott, elúsztatva az egész pelenkázót, addig Beni fütyije egyszer csak erőteljesen égnek meredt, s ha nem ugrom félre, pont szembe pisil! (Így viszont „elúszott a fél fürdszoba”)

Jesszusom! – sikítottam a lányomnak – A fiú hegyeset pisil!