Kalandozzunk, nyaraljunk Franciaország borvidékein!
Bármerre is indulunk Franciaországban nyaralni, az biztos, hogy előbb-utóbb szépen gondozott szőlősorok mellett visz az utunk, s felbukkan egy-egy „chateau”, (mely nem csupán kastélyt, hanem pincészet is jelent franciául) ahol érdemes megállnunk.
Mire a Rhone-völgyéből kifut autónk, már elénk is tárul a Földközi tenger pompás látványa.
Miközben belemerülünk a tengerpart szépségeinek csodálatába, és elmerülünk a tenger habjaiban, ne feledkezünk meg arról, hogy az Alpok déli nyúlványain termő szőlőkből készülnek a legpompásabb rosé borok. A helyi termelők jó évszázada rájöttek, hogy vörös boraik sosem lesznek igazán versenyképesek a már akkor legendás bordeaux-i és burgundiai társaikkal, így a vörös szőlők nagy részéből rosé bor készül a vidéken, mely meghozta a népszerűséget és a hírnevet, valamint – nem utolsó sorban – a jövedelmezőséget is a borászoknak. S egy pompás Cote de Provence rosénál nem is lehet tökéletesebb kísérője a finom mediterrán falatoknak.
Bár ismertsége, és elismertsége – méltatlanul – még csak most van feljövőben a szomszédos Languedoc-Roussillon borvidéknek, ám nagyon is érdemes felfedezni ezt, a Marseilles és a spanyol határ között húzódó tengerparti régiónak. Sőt, éppen viszonylagos ismeretlensége okán, tán a nyaralás „bázisául” is érdemes ezt a régiót választani. Csodálatos természeti környezet, cseppet sem zsúfolt homokos tengerpart, hangulatos mediterrán falvak, és pompás borok – mindez jóval olcsóbban, mint a francia Riviérán.
Ha Párizsból nyugat felé indulunk útnak, mert úti célunk a Loire-völgyi kastélyok, Normandia, vagy Bretagne a borkedvelőknek erre is akad felfedezni valójuk. Gyönyörű gótikus, reneszánsz és barokk kastélyai mellett a Loire-völgyét „Franciaország virágoskertjének” is nevezik, és ez a vidék a világ legnagyobb fehérbor termelő borvidéke. Így a csodaszép kastélyokhoz vezető utak mentén szőlőültetvények és borospincék kísérnek bennünket. Nehéz ellenállni a csábításnak.
Normandia éghajlata már túl nedves és hűvös a szőlőtermeléshez, azonban rendkívül gazdag almáskertekben. A legenda szerint jó kétszáz évvel ezelőtt olyan bőséges volt a termés, hogy a rengeteg alma szó szerint megrohadt és erjedésnek indult. Az elkeseredett gazdák így megfőzték pálinkának az almát. Így született meg a Calvados (nevét az egyik régióról kapta), melyet azután Remarque „A diadalív árnyékában” című regényével még világhírűvé is tett.
Hozzászólás zárolva.