Kedvenc választási tanácsadóim
Tanácsokra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha nem akarja, sőt kikéri magának, hogy neki tanácsokat adjanak. A tanácsadóinkat magunk választjuk – néha a tudatalatti segít.
A pszichológusok már arra is rájöttek, hogy olyan embertől kérünk tanácsot, aki nagy valószínűséggel azt mondja, amit hallani szeretnénk, vagyis megerősít bennünket.
Mikor a házi kedvenceim mellett döntöttem, nem gondoltam, hogy egyszer majd ők adnak nekem tanácsot, illetve magatartásukkal befolyásolják majd a döntéseimet.
Képzeljenek el három kutyát, Tücsi, sárga keverék kutyus, Vaczak, kölyök pulikutya, és Lulu, a kis tini tacsi. Nos, e három eb (barátságosságuk miatt vérebeknek nem nevezhetem őket) saját eszközeikkel befolyásolnak engem.
Szokták mondani, hogy a háziállat hasonlít a gazdájára. Az egyikkel, a pulival külső hasonlóságaink is vannak, hiszen mindketten göndörek vagyunk. Szóval, nagyon örülök a hasonlóságnak, érzékeny és okos ebek birtokosa vagyok. Sőt, kutyusaim folyamatosan bizonyítják, hogy mennyire nagy a tudásszomjuk, hiába, tudásalapú társadalomban élünk, kérem! Kutyáim rendszeresen olvasnak. Igen, olvasnak, a maguk módján…
Drága kedvenceim alig várják, hogy reggel megérkezzen az újságkihordó, vagy napközben szórólapokal telítsék meg a postaládát. Rögvest kibontják a ládika ajtaját, munkába lépnek, s végzik a magukban generált tanácsadói feladatot, és sebtében át is nyálazzák (a szó szoros értelmében) a friss lapokat.
Persze ez nincs így jól, szoktatom is őket, hogy hagyják meg nekem a felfedezés örömét, s ők csak az utómunkálatokat végezzék, vagyis az általam kijelölt újságokat olvassák el. És az sem tetszik, hogy a kutyám bizonyos tartalmakat megsemmisítenek, így korlátozzák az információszerzést.
Azt már végképp nem fogják elhinni, hogy a lektoraimnak komoly gondjaik vannak a politikai tartalmú szórólapokkal. Azokat rögtön miszlikre tépik. Valamiért nagyon allergiásak a politikusokra. Teljesen mentesítenek a pártcsatározásoktól.
Itt azonban nincs ám vége a mesének, mert van egy kiscicám is, aki imád internetezni. Ha este leülök a számítógépem elé, s szörfölök a neten, a kis nyávogós az ölembe telepszik és tágra nyitott szemeit a monitorra szögezi. Ha esetleg politikai tartalmú oldalakra tévedek, vagy fórumon szeretném elolvasni a napi aktuál történéseket, akkor a kicsi lány heves nyivákolásba kezd, karmait a combomba mélyíti, s ezáltal jelzi, hogy békésebb, kellemesebb tartalmú oldalakat nézegessek.
Hozzászólás zárolva.