Kéjes sikolyok, furcsa zajok a panelfal túloldaláról…
Azt hittem, örömtelien kényelmes dolog lesz majd a panelházban lakni. Amúgy jó ötletnek tűnt elsőre. Gondoltam így megúszom majd a ház körüli hódobálást télen, a friss tavaszi illatot sem töri meg Rozi néni kocái alól felsüvítő tömör fuvallat, és nyáron napozáskor sem kukkolnak majd a „túl a sövényen” lakó szomszédok.
Bár ezt még így is szívesebben, (ám némileg irigykedve) „hallgatom”, mint a túloldaliak napi rendszerességgel zajló vitáit. Nem egyszer drámai sikoltozások és tompa puffanások is érkeztek odaátról, s hogy nem a tv-ből szóltak, az reggel azonnal kiderült, amikor a szomszédasszony napszemüveggel lépett ki az ajtón. Pedig aznap éppen esernyőre lett volna szükség…
Szóval, azt hittem jobb lesz itt, a családi „kakas-kukorékolásos” és néha trágyaillatú környezet után. De hát az a” baj”, hogy itt is csak emberek laknak, – ráadásul papírvékony falak mögött…
Arra gondoltam…, hogy a legszívesebben mégiscsak egy tanyára költöznék – állatok közé!
Hozzászólás zárolva.