„Kék-zöld foltjaink voltak, törött csontjaink és kivert fogaink”
Az 50-es, 60-as években nevelkedtél, vagy a 70-es években? Hogy élted egyáltalán túl? Mert hiszen sisak nélkül bicikliztünk. Az autónak nem volt biztonsági öve, fejtámlája és semmiféle airbags. A vizet a kerti csapból ittuk, és más hasonló kétes eredetű forrásokból.
Kimehettünk gyalog vagy biciklivel. Meglátogathattuk a barátainkat, akkor is, ha több kilométerrel arrébb laktak. Igen! Kint, abban a veszélyes világban! És teljesen egyedül!
Hogy volt ez lehetséges?
Egy kapura fociztunk, és ha valaki nem nyert, nem lett depressziós tőle.
Nem minden diák volt olyan jó, mint a többiek, és ha megbuktak, hát évet ismételtek. Senkit nem küldtek ezért pszichológushoz.
Senki sem volt dyslexiás, hiperaktív…egész egyszerűen évet ismételtek. Mindenki kapott esélyt…
Szabadok voltunk, volt időnk játékra. Voltak sikereink és rossz napjaink. Volt leckénk és megtanultunk vele élni.
Marad egy megválaszolatlan kérdés: hogy tudtuk ezt túlélni? És hogy fejlődött ki a személyiségünk?”
Hozzászólás zárolva.