Kései sirató Albert Györgyinek
Igaz mi sosem bántottuk, de nem is védtük meg. A gyenge, kiszolgáltatott emberbe belerúgni, még akkor is amikor ő provokálja, nagy bűn. És ő nem provokált. Őszinte volt. Már akkor is bántották és félreállították amikor még sugárzóan szép volt és erős. Mindig védekeznie kellett és bizonyítania, hogy többet tud és többet érdemel.
Órák
Szívem felett a zsebben,
nagyon sok éve már,
szívemnél vérmesebben
egy régi óra jár.
Alatta, lomha inga,
szívem lustán dobog,
zihálva néha, mint a
kifáradt vándorok.
Feleselő nővérek,
két furcsa gépezet,
itt versenyezve mérnek
időt és életet.
S midőn az óra tik-ja
nagynéha nem zenél,
a szív megállapítja:
az óra most nem él.
S ha majd – nem is sokára –
a szív nem muzsikál,
az óra konstatálja:
A szív rugója áll.
Áprily Lajos
Nyugodj békében Györgyi!
Hozzászólás zárolva.