„Késsel igen! – de villával mióta?”

A lengyel Erazmus egyszerű családból származott (apja krakkói szappanfőző volt), de magas egyházi méltóságig vitte, a Krakkói Egyetemen végzett, nagyra becsült humanistaként tisztelték. I. (Öreg) Zsigmond bizalmát élvezte; 1531-ben az uralkodó követeként Rómában járt, és onnan visszafelé jövet tiszteletét tette névrokonánál, aki akkortájt Freiburgban lakott. A krakkói elit irigyelte a lengyel Erazmust a legnagyobb európai humanistához fűződő barátságáért.

Amikor Rotterdami Erasmus megjelentette a De civilitate morum puerillum című művét, amelyben többek közt azt is fejtegeti, hogyan illik viselkedni az asztalnál, és hogyan kell használni a kést és a kanalat – valószínű ez késztethette a lengyel apátot arra, hogy nagytiszteletű barátját megajándékozza…

A felirat az ajándékozó és a megajándékozott személyéről árulkodik. Egyik Erazmus ajándékozta a másik Erazmusnak; a Krakkóhoz közeli Mogi (a mai napig cisztercita kolostor van ott) apátja, akit történetesen ugyanúgy Erazmusnak hívtak, mint a németalföldi humanistát, a reformáció előkészítőjét, Desiderius Erasmus Roterodamust (1466- 1536).

Mit rejtett a fekete bőrtok?

Kést és villát. A készlet ezüstből készült, gazdag aranydíszítéssel. A gravírozás többek között Ádám és Éva teremtését, paradicsomból való kiűzetését ábrázolja. Méretük meglehetősen tekintélyes. Rendkívüli jó állapotban maradtak fenn, pedig közel fél évezrede készültek, pontosan 1535-ben.

A történet csak annyiban érdekes, amennyiben ez a királyi ajándék egyike Nyugat-Európa legrégibb villáinak. Az uralkodók is csak kést meg kanalat használtak a lakomákon. Elképzelhetjük, micsoda megváltást jelentett a villa „feltalálása”! Gondoljunk csak bele, milyen kín-keservet jelenthetett az inas húsokat késsel-kanállal trancsírozni… Az ügyetlenebbje nem bíbelődött a kanállal és a késsel, egyszerűen megmarkolta a húst, az evés befejeztével mind a tíz ujját megnyalta, aztán meg beletörölte, ami éppen a keze ügyébe esett: a ruhájába, a hajába… A villa megjelenése Nyugat-Európában sokban megkönnyítette az étkezést, bár az útja nem mondható éppen diadalmenetnek.