Ki a szabadba!

Erdőetikett

A biztonság kedvéért érdemes mobiltelefont vinnünk magunkkal, bár a hegyek árnyékában időnként nincs térerő. A folyamatos hálózatkeresés csakúgy, mint a hideg, párás idő, gyorsítja az akkumulátorok lemerülését, ezért, amíg nincs rá szükség, akár ki is kapcsolhatjuk a készüléket, így legalább biztosan nem is zavarja meg hívás a kikapcsolódást.

A kirándulásra szánt időt mindig ráhagyással kezeljük, bárhol lehet csúszás, viszont tanácsos sötétedés előtt kiérni az erdőből.

A túrázás közösségi élmény is. Ezért az alapetikett része, hogy köszönjünk a szembejövő idegeneknek is, ugyanakkor fontos, hogy ne zavarjunk másokat.

A kiránduló társaság a számos túraklubon, közösségen keresztül is megtalálható, ezekhez bárki csatlakozhat. És ha kitart a lelkesedés, és megvan a gyakorlat, jöhetnek a többnapos túrák, nehezebb vidékek, távoli tájak és havas hegycsúcsok.

Fotó: Fényes Gábor, Förster Tamás, Archív

Mi fán terem az ökoturista?

■ Autó helyett lehetőség szerint vonattal utazik, ha pedig még sportosabb, akár kerékpárral. A természetet pedig gyalog járja be.
■ Öltözetével és eszközeivel alkalmazkodik a természethez, így még többet ismerhet meg belőle.
■ Szükségtelenül nem kelt zajt, így nem zavarja sem a természetet, sem a többi turistát.
■ A kijelölt utakon közlekedik. Ez nemcsak azért fontos, hogy ne tapossuk le a növényeket, de azért is, mert az állatok megszokták, hogy az ember az úton közlekedik, így kevésbé menekülnek el közeledtére.
■ Sem szemetet, sem egyéb nyomot nem hagy maga után, nem szakít le növényt, nem visz haza állatot.
■ Csak a kijelölt helyen gyújt tüzet.
■ A kijelölt helyeken táborozik, és ül le uzsonnázni. Ezeket a pihenőket úgy jelölték ki a szakemberek, hogy a lehető legkevésbé zavarják a természeti környezetet.
■ Támogatja a helyieket azzal, hogy a környéken keres szállást, helyben készült élelmiszert és egyéb termékeket fogyaszt.

Forrás: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2010. februári kiadványa