Költők az úthenger alatt
Az elvonultságban költő költővel azért nehezebb a dolog, mert pont úgy néz ki, mint mi.Pedig hazánkban az egy főre jutó költők száma, messze meghaladja az uniós átlagot.A költészet napja alkalmából szeretnénk olvasóinknak néhány gyakorlati tanáccsal szolgálni.
Hazánkban az egy főre jut költők száma, messze meghaladja az uniós átlagot. A költészet napja alkalmából szeretnénk olvasóinknak néhány gyakorlati tanáccsal szolgálni.
A költőt alapvetően arról lehet felismerni, hogy költ. Vannak elvonultságban és szabadon költő költők. Előbbiek a veszélyesek, mert a szabadon költőt szinte azonnal, mondhatni röptében fel lehet ismerni. Áll, ül, fekszik a lehető legképtelenebb helyeken (buszmegálló, temetők bejárata, kutyafuttató), kezében papírdarabka, ceruza és kémleli az eget, vagy mereven figyel egy pontra, esetleg ír.
Vannak civilizált társaik, ők kávézók, lépcsőházi ablakmélyedések, Mc’Donalds-os üvegtáblák mögött enyésznek, hasonló pozitúrákban. A költőt ilyenkor nem célszerű megzavarni olyan hétköznapi kérdésekkel, mint például, hogy mennyi az idő, hol találok kisábc-t, merre van az arra, mert egyrészt garantáltan nem kapunk használható választ, másrészt a költő, költés közben harap. Ez alól egyedül a szerelmes költő kivétel. A szerelmes költő viszont korra – és nemre való tekintet nélkül nyelves puszit ad minden közeledőnek, függetlenül attól, hogy reménytelenül szerelmes, vagy beteljesülten.
Ha jártunkban-keltünkben a leírtak alapján felismerjük a költőt, és kedveskedni akarunk neki, kínáljuk kávéval, cigarettával, s ha elfogadja, utaljunk lap-és/vagy könyvkiadós kapcsolatainkra. Ha papírpénzt is próbálnánk a zsebébe dugni, ne várjunk köszönetet érte, mert nem biztos, hogy felismeri.
Az elvonultságban költő költővel azért nehezebb a dolog, mert pont úgy néz ki, mint mi. Van keze, lába, vakaródzik, sziszeg, ha a lábára lépnek, próbál jegy nélkül utazni, megfordul a nők után, pénztártól való távozás után jut eszébe, hogy margarint is kellett volna venni stb. Akkor hát mi a baj? – kérdezhetnénk.
A baj akkor kezdődik, ha a költő motívumra bukkan. A motívum lehet egy kósza gondolat is, de általában nem az. Elhajított banánhéj, egy kidurranó kocsikerék, a kockakövek (betonút) sajátos karcolata, madárszar, villamosjegyet fújkáló szél, idősnéni köhögése az aluljáróban, egyszóval bármi, ami belül megérinti, megindítja, megihleti.
Hozzászólás zárolva.