Költők az úthenger alatt
Az elvonultságban költő költővel azért nehezebb a dolog, mert pont úgy néz ki, mint mi.Pedig hazánkban az egy főre jutó költők száma, messze meghaladja az uniós átlagot.A költészet napja alkalmából szeretnénk olvasóinknak néhány gyakorlati tanáccsal szolgálni.
A megihletett költő ugyanis abban a pillanatban átalakul, mint macska az úthenger alatt. Vagy, mint mondjuk az előzetes letartóztatott a kihallgatáson.
Az ihelő költő, aki az imént még egy volt közülünk, néhány másodperc alatt magatehetetlen és kiszámíthatatlan sejthalmazzá változik, akinek, ha kiterítenék a lelkét, az a teljes választóképes hazai lakosság léleknégyzetméterével érne fel. Amin aztán – értelemszerűen – még a pókfing is hurrikánszerű elváltozásokat eredményez.
Az ihelő költőt ezért sem lemondó sóhajjal, sem visszafogott kézlegyintéssel ne zavarjuk.
A tünet általában magától csillapodik, csendesül, és kezelhetővé válik. Ihelés végén a költőt meg lehet simogatni, át lehet vezetni a zebrán, meg lehet kérdezni, vannak-e közeli hozzátartozói.
Ha szabadon költő típussal van dolgunk, akkor a már fentebb leírtakat javasoljuk. Az elvonulós költő nagyon hálás tud lenni, ha haza kísérik.
Mindkét fajta kenyérre kenhető, ha versei után is érdeklődünk. Ez olyan neki, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor, fűszere a földnek. Vagy mondjuk kutyának a bolhairtó.
Rejtő Gábor
Hozzászólás zárolva.