Konyha az átjáróban, megalkuvás nélkül

A dél-alföldi családi ház nem túl nagy konyhájának elhelyezése igen ésszerű: minden évszakban közel esik az épp aktuális étkezőhelyhez, a nappaliban berendezett étkezőhöz és a ház északi sarkába telepített, nyáron hűs, fedett teraszhoz.

Egy széles átjáróban kapott ugyanis helyet: a nagyméretű nappali nyúlványában berendezett étkezőrészt és a ház oldalán végigfutó tornácot köti össze, ahonnan csak pár lépcső a kert. De pár lépés jobbra a nappali előtti tágas terasz is, ahol jó időben az étkezések zajlanak.

Ez az elrendezés azonban némi kompromisszumot is követelt: a hosszúkás, folyosószerű helyiség mindkét végén ajtó van. Az étkezőtől helytakarékos, homokfútt üvegű tolóajtó szeparálja, a kertre néző, földig üvegezett nyílászáró az egyik pultra nyílik. Merthogy a konyhaszekrények a párhuzamos falakra kerültek. Az alsó elemek mindkét oldalon végigfutnak, a fölsők csak az egyiken; a másikon kicsit rövidebb a sor, a szagelszívó és a fedett teraszra néző ablak is helyet igényelt.

A kertre nyíló ajtó azonban csak néhány fiók nyitását nehezíti, a mosogatógép helyét már úgy jelölték ki, hogy akkor is betehetők az edények, ha az ajtó tárva-nyitva van. A nyílászáró által takart pultrész azért munkához nemigen alkalmas, így azt inkább tárolásra használják. Ezen az oldalon van még a csepegtetős mosogató és a mikró, közöttük kipakolásra alkalmas felület.

A szemben lévő pulton azonban bőséges a hely az előkészítő munkákhoz, amelyeket itt lényegesen kellemesebb is végezni: a szorgoskodóknak ugyanis nem a falat kell nézniük munka közben, mert az ablakon kellemes kilátás nyílik a teraszra. Ergonómiai szempontból pedig talán még jobb is viszonya a mosogatóval: egy fordulat, és ott a vízcsap.

Erre a falra került a tűzhely és a sütő is, érdekesség, hogy nem a hagyományos módon, egymás alá. A kerámia főzőlap alatt fiókok vannak – itt tárolják a nagyobb edényeket -, a sütőt a fiókos rész mellé tették.