Kopogtatok, süketek vagytok?

 Már az sem kis feladat, hogy valaki egyáltalán sikeresen vegye a felvételi akadályt, mert elég egyetlen kis hiba a felvételi jelentkező lapon, és már búcsút is inthetünk már a reménynek is, hogy hátha, hogy most, hogy végre …

 Tanulunk, tanulunk, beszippant a gépezet, őrlődünk, szenvedünk, örülünk, aztán egyszer csak a talaj eltünik a lábunk alól, és ott állunk a küszöb előtt, mint Franz Kafka tragikus hőse a törvény kapuja előtt, ahova nem nyer bebocsátást.

 Kopogtathatunk, döngethetünk, rugdoshatjuk.

Van, aki szemtől szemben áll az ajtóval, és van aki kiskapukat keres, és jó állásba is kerül rokonok, haverok, puszipajtások, smasszerek által, ami nem ritka és nem életidegen eseménynek számít, hiszen ahogy egy dal is mondja : a lét számít és a kapcsolat .

 Van olyan ember, aki két diplomával sem tud elhelyezkedni, mert túltelítettség van az adott munkakörben , de olyan is akad , aki egy szakközépiskola végzettséggel menő banknál tölt be  vezető állást, mert pestiesen szólva ügyes volt, megcsinálta magának, kifusizta, kifizette, satöbbi .

 Rengetegen sláger, top szakokra mennek, ahol Ők is tudják hogy többszörösét termelik ki annak a mennyiségnek, amelyet elbírna az ország, de nem törődnek vele, mert majd csak lesz valahogy.

 Egyre többen próbálnak szerencsét külföldön, pölö Angliában, mint bébi szitter, vagy mint az egyik haverom, aki vakoknak intézi el a bevásárlásokat.

 Több ismerősöm is egyébként az említett szigetországban ténykedik, hogy hátha ott megragad, vagy egy kis pénzzel a zsebükben, itthon már könnyebben boldogulhatnak, tapasztalatokat is szerezve.

Az ember elkerül otthonról, ha van- ahova mehet .

 Vagy haverokkal összedobva a kis pénzüket egy albérletben, vagy valamelyik rokon jóvoltából egy kis házhoz jut.

 Kezdheti a forintok egymásra építését, élére állítását hogy megszerzzen magának egy kis fészket, ahol otthon érezheti magát, ahol eltudja képzelni életét.