Kopogtatok, süketek vagytok?
A pályakezdésnek, avagy a munka megtalálásának, több buktatója van, mint azt rémálmaiba hinné az a fiatal, (… vagy nem is annyira fiatal) aki éppen elhagyta az iskola épületét.
Bár mint mindig, a tehetősebbeknek megy könnyebben a lakás szerzés is.
Pénzből lehet, pénz kreálni, ugye.
Az egyik, egyre többször emlegetett dolog az élethosszig való tanulás, hiszen a világ napról – napra, percről – percre változik, és a hír, az információ egyre nagyobb terepet tölt be, annál a hatalom aki előbb tudja meg a hírt.
Egy életben átlagosan hatszor változtatunk munkahelyet, és ezt még a jobb és szerencsésebb esetnek mondhatom.
Ezért nem lehet szemellenzőt viselni, nem lehet csak egy irányba szakosodni, és abban reménykedni, hogy a tízen vagy húszon évesen szerzett tanulmányainkkal ellehetünk, mint a befőtt , és abból kamatoztathatunk majd .
Kurzusokat, gyorstalpalókat kell, vagy ildomos elvégezni, hiszen erre külön pontok, elismerések, vállveregetések, puszik, pénzek járnak. És jobban fixálhatjuk a helyünket az irodában vagy bárhol, persze és feltéve, ha nem jön a főnök fiatal, csinos lánya, és ki nem túr minket a helyünkről, mert ahogy a sport világában- ha valaki elhagyta a misztikus harmadik ikszet, bár öregnek számít, attól függetlenül hogy mit bír.
Aki harminc éves koráig nem csinál karriert,- az feltehetőleg nem is fog , vagy nagyon nehéz dolga lesz .
Már elmúlt az a világ hogy egy munkahelyről megyünk nyugdíjba.
Az élet kiszámíthatatlan, és senki sem jósolhatja meg, hogy hol fogja végezni, merre viszi az élet szele.
Lehet, hogy aminek tanult, olyan munkát fog végezni, ideig – óráig, de az is lehet, hogy közgazdászként vagy filozófusként, egy anyahajón lesz bárpincér az ember.
Tiszta Rejtő Jenő regény, nem ?…
De az biztos, hogy nem mes,, és hogy nem babra megy a játék .
Ismerek olyan hajléktalant, aki irodalom tanár, diplomával, és két nyelvvizsgával , de még sincs munkahelye, mert elmúlt 45 ! éves, és mert nincs bejelentett lakása .
Hozzászólás zárolva.