Kórházban jártunk
A kislányomat megcsípte valami az óvodában. Szerencsére ott voltam, amikor az eset történt. Szegény nagyon megijedt, sírt és erős fájdalomról panaszkodott. Valószínű belelépett egy méhecskébe, mert kiszedtünk a talpából egy fullánkot, legalább is mi azt gondoltuk. Azonnal kezelésbe vettem a kisasszonyt, kapott kálciumot, sprayt használtunk (FIRST), kenegettük az erre megfelelőnek mondott szerekkel. Semmi javulás! Nagyon csúnyán bedagadt, lila és vörös színekben pompázott a kis talpa, alig tudott rálépni. Ekkor már nem hagytam annyiban, elmentünk a kedvenc doktornéninkhez, aki azonnal a baleseti sebészetre küldött minket. Nagy volt a riadalom, nem tudtam mit tegyek, bevallom megijedtem, hogy nem jól kezeltük a helyzetet. Nagyon aranyos és segítőkész orvos látott el minket, kaptunk kötést, és másnap visszarendelt minket egy kötéscserére. Hát itt kezdődött a mi kálváriánk!
A történetünkhöz hozzátartozik, hogy pár nappal később, ismét darázs csípte meg a lábszárát, ami ugyanilyen csúnya lett, és fájdalmas, de már nem rohantunk a baleseti sebészetre! Én nem értem a magyar egészségügyet, csak egy kis empátiára, odafigyelésre lett volna szükségünk. A megrémült szülőt és gyermeket kellően tájékoztatni kellett volna.
De nekik mindennél fontosabb volt, hogy a felelősséget egymásra tologassák!
Valami nincs rendben, itt valamit másképp kellene csinálni!
Hozzászólás zárolva.