Legközelebb háromszor meggondolom…!
Bárki meghallja azt a szót, hogy költözködés, tudja, hogy ez nem a legkellemesebb elfoglaltság. Eddig hatszor költöztem, és az elmúlt három évben háromszor. Minden évben kitaláltam valami újat.
Először az egyetem miatt döntöttem úgy, hogy vidékre költözöm, hogy ne kelljen minden nap vonatoznom. Egy családi házban béreltem egy szobát. Nem kellettek bútorok, ezért egy-két nap alatt lezavartuk az egészet.
De én egy év elteltével úgy éreztem, hogy változtatnom kell. Hiányzott a főváros, a pezsgés, a buszok, a zajok. Kitaláltam, hogy nem megyek vissza Piliscsabára, hanem Budapesten fogok bérelni egy lakást. Három hónapon keresztül keresgéltem, végül megtaláltam a megfelelőt.
Egy bútorozatlan nagy lakást találtam, amit be kellett rendezni. Két héten keresztül pakoltunk, állandóan takarítottunk, és nem láttuk a végét. Egy barátnőmmel béreltük a lakást, azonban a viszonyunk megromlott, elegem lett az alkalmazkodásból, és megint bele fogtam a lakáskeresgetésbe.
Életem leghosszabb költözködésén vagyok most túl. Mert nem csak egy-két bútort kellett szállítani, hanem egy egész háztartást. Ráadásul az elmúlt egy év alatt nem kevés lakás kiegészítőt vásároltam, többek között függönyöket, szőnyegeket, poharakat, tányérokat és még sok más mindent. Előrelátóan a bútorszállítás előtt kifestettük a lakást. Két nap alatt megcsináltuk. Majd lassan autóval egy-két dobozt áthoztunk, hogy minél olcsóbban megússzuk a szállítást. Ami persze nem sikerült…nyolc óra alatt végeztek a szállító munkások.
Minden nap jártam a közértbe, hogy dobozokat kérjek, de még mindig nem volt elég. Az egész lakás tele volt zsákokkal és dobozokkal, alig tudtam elférni tőlük. Költözés előtti napon hajnalig csomagoltam, másnap, pedig az új lakásban estig pakoltam ki. Teljesen lemerültem, és elhatároztam, hogy soha többé nem vagyok hajlandó ilyen procedúrára. Ha ne adj isten véletlenül férjhez megyek, akkor is háromszor meg fogom gondolni…
Hozzászólás zárolva.