Legszívesebben megfojtanád? Ez a civilizáció végső stációja
„Amíg a halál el nem választ” – ígérjük egymásnak életünk nagy napján. Aztán egy idő után, amikor szabadulni akarunk, néhányan ezt komolyan is veszik, és erőszakosan vetnek véget a kapcsolatnak. A legkülönfélébb okokból, és a legváltozatosabb módokon.
"A lelkész, Richard Coley július 12-én nagy mennyiségű altatót adott időskori agysorvadásban szenvedő 71 éves feleségének, Isabellának, ám ahogy az órák teltek, egyre biztosabb lett abban, hogy az asszony nem kapott elég tablettát ahhoz, hogy belehaljon a túladagolásba.
A férfi felkapott egy kést és Isabella hátába mártotta, az idős nő azonban ezt is túlélte. Richard Coley így ismét megszúrta nejét, az oldalán, a karja alatt, hogy a penge biztosan elérje a szívét, majd otthagyta a nőt a vértócsában, és a fürdőszobába ment, hogy magával is végezzen.
A lelkész már arra készült, hogy felvágja az ereit, amikor, legnagyobb megdöbbenésére, megjelent mögötte halottnak hitt felesége. Nem volt visszaút: Richard Coley fojtogatni kezdte nejét, és ezúttal valóban meg is ölte, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Másodszorra sikerült is neki…
A nem éppen szívmelengető történetek sorát még folytathatnánk…
Ehelyett azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy egykori szerelmes szavaink hogyan tűnnek el szép lassan a szótárunkból, és a durva mondatok, tettlegessé fajuló csatározások, miként teszik elviselhetetlenné párkapcsolatainkat.
Hamvas Béla szerint: Az ember a párjával állandó "igazság-viszonyba" kerül. Örök tükröt tartunk egymásnak, és nem szívesen nézzük benne saját valódi arcunkat. Minél erősebb az ego, annál kevésbé tud a másik felé fordulni, benne feloldódni.
Egyre elviselhetetlenebbek vagyunk egymás számára és kíméletlenek aztán a saját gyerekeinkkel is, hogy még az ő életüket (lásd: csecsemőgyilkosságok) is képesek vagyunk szemrebbenés nélkül elvenni…
" Ez a civilizáció végső stációja, amikor az ember ily mértékben elvadult individualista. Hiányzik belőlünk az egyensúly, a harmónia, a teljesség, az egység. Abnormális, tört lelkekké váltunk… Saját magunkkal is rossz a kapcsolatunk, ezért nem jó a másikkal sem." – mondta Müller Péter.
Zavaros és őrült világunkban mindannyian őrültek vagyunk…
És időnként sajnos állatok is…
Hozzászólás zárolva.