Létezik? A szellemváros, ahol tényleg megállt az idő
A sedonai utazást már nagyon vártam, mivel egy magyar ismerősöm – aki 35 éve él az Egyesült Államokban – azt mesélte, mikor meglátogatta a Grand Canyon-t és Sedonát, összetépte a repülőjegyét, és úgy döntött, itt fog élni. Én is hosszasan ámultam, mikor megérkeztünk
Találkoztunk viszont egy különös öregemberrel, aki mivel látta, hogy Harley Davidson-os pólóban voltunk, érdeklődve kérdezte, hogy motorozunk-e, és hogy honnan jöttünk. Európa és a motorozás hallatán nagyon megörült, és be is hívott minket a kuckójába, ahol a „nappalijában” tárolta a Harley-ját.
Azt mesélte, itt régen rézbánya volt, melynek megszűnése utána mindenki abban a reményben költözött ide, hogy aranyat talál, de mivel ez nem jött össze, elhagyták a várost. 1997-ben még heten laktak ott, ma már csak egyedül ő.
A „házában”, ami kövekkel volt alátámasztva, úgy oldotta meg a fűtést, hogy csillében köveket melegített, és azt tolta be a lakásba. A ruhatára sem volt túlzottan bő: a „gardróbjában” csak két olajos farmer és pár bakancs volt. Mutatott újságcikkeket is, ugyanis régen motorversenyző volt, sőt meg is hívott minket egy kiállításra, ahová el is mentünk és legnagyobb meglepetésemre, megismert minket a tömegben és integetve futott oda, hogy megmutathassa a motorját.
Miután elhagytuk horror city-t, még a hó is elkezdett esni, ami rövidnadrágban, pólóban és papucsban meglehetősen vicces élmény volt.
A városlátogatások után motorral jártuk be a környék régi fakocsmáit, ami szintén felejthetetlen élmény volt. De erről majd legközelebb…
Szerző: Binecz Márti
Hozzászólás zárolva.