Locsi-fecsi vagy néma levente a csemetém?
A jól beszélő, főként jól beszéltető környezetben az apróságok hamarabb tanulnak meg beszélni, és használni is akarják ezt a tudást.
A gyermeket meg kell tanítani a szabályokra, például arra, hogy meg kell hallgatni másokat is. Ilyenkor lehet azt mondani neki: te elmondtad a véleményed, most hallgassuk meg a testvéredet, az aput, a nagyit.
A televíziónak ne legyen gyerekpásztor funkciója a családban, vagyis ha nem ér rá, ne ültesse csemetéjét a készülék elé.
A cseperedő apróságok szeretnék fölfedezni a világot, ehhez mindenképpen a szülő adja meg az alapot.
A vizuális inger segít neki ebben: olvassanak együtt mesét, húzza maga mellé a kicsit, magyarázza meg a képeket. Ha ő eleinte nem is ért mindent, szókincse mégis látványosan fejlődni fog, kíváncsisága kielégül.
Mire iskolába kerül, minden bizonnyal meglátszik majd a fogalmazásán, hogy édesanyja mondta meséken nőtt föl.
A kutatók különböző grádicsokra osztják az átlaggyerek fejlődését. Egy-egy apróság előbb vagy később is eljuthat a fejlődés bizonyos állomására, a hangsúly a folyamatosságon van.
OÁ-tól a beszédig:
1 hónapos: figyel a hangokra
Másfél hónapos: mosolyog
3 hónapos: felismeri szüleit, a hangokat, egyes tárgyakat, gügyögni kezd
4 hónapos: ha hangokat hall, válaszként hangokat ad, nevet
5 hónapos: tekintetével követi a mozgást, reagál az arckifejezésekre
9 hónapos: utánozza a gesztusjátékokat
10-11 hónapos: több szótagosan gagyog, szavakat mond, de még nem használja megfelelően
14 hónapos: az egyszerű utasításokat követi, némely szavakat már helyesen használ
16-17 hónapos: újabb szavak követik az elsőket, egyszerű szavak kíséretében rámutat a kívánt tárgyra
22-24 hónapos: szókincse kitágul, képes kifejezni egyszerű kívánságait, mondatokban beszél.
Forrás: www.ujszo.com
Hozzászólás zárolva.