Már a csecsemő is „megérzi”, hogy ki a jó ember!
A Yale Egyetem kutatói azt állítják, hogy már csecsemőkorban jobban szeretjük azokat, akik segítenek a másiknak, mint azokat, akik nem segítenek vagy éppen akadályoznak.
Dr. Karen Wynn pszichológus professzor munkatársaival hat és tízhónapos csecsemők reakcióját vizsgálta egy adott szituációval kapcsolatban. A csecsemőknek bábfigurák segítségével azt játszották el, hogy egy nagy szemekkel rendelkező bábfigura – a mászó – éppen megpróbál feljutni a hegy tetejére. Ezen tevékenységét egy háromszög alakú figura segítette, míg a négyszög alakú akadályozta.
A kutatók megállapították, hogy a 16 tízhónapos csecsemőből 14, míg a 12 hathónapos mindegyike a segítőt próbálta meg elérni. Egy második kísérlet során a kutatók kizárták azt a lehetőséget, hogy a csecsemők csupán a mozgásirányra reagálva nyúltak volna a segítő figurához. A harmadik kísérletben pedig kiderült, hogy a csecsemők leginkább a segítőhöz vonzódnak, majd ez után következnek a semlegesek, akik nem segítenek de nem is gátolnak, míg a legkevésbé szeretettek az akadályozók voltak.
„A társadalmi megítélés ilyen korai megjelenése egyértelművé teszi, hogy ezek nem tanult, hanem öröklött tulajdonságok. Valószínű, hogy fejlődésünk és növekedésünk során az a képesség, hogy másokat tevékenységük alapján meg tudjunk ítélni alapvető fontosságú a társas világ megértéséhez és megfelelő feldolgozásához.” – fejtette ki Wynn professzor.
Az a képesség, hogy meg tudjuk különböztetni a segítő szándékúakat a hátráltatóktól nélkülözhetetlen volt például a közös vadásztokhoz, a gyűjtött étel megosztásához, vagy éppen a harchoz.
Ezen túlmenően azonban valószínűleg az erkölcsi ítélőképesség, valamint az elvonatkoztatott (absztrakt), jó-rossz fogalmak kialakulásában is alapvető szerepet tölt be. A csecsemők ugyanis teljesen kívülállóként reagáltak az eseményekre, mivel korábban nem volt semmilyen kapcsolatuk a szituációban felhasznált figurákkal.
Forrás: www.medipress.hu
Hozzászólás zárolva.