„Már a gyerekek is tudják, hogy nem szexelünk …”
Vajon mennyire kell illetve szabad bevonni a gyereket a házastárssal való gondokba? Két egyenértékű dolog feszül itt egymásnak: a szülő felelőssége, és az, hogy ő is csak egy ember.
Mindig őszinteségre neveltem őket. Mindig kihangsúlyoztam, hogy ez nemcsak őket kötelezi arra, hogy ne hazudjanak nekem és az apjuknak, hanem mi is mindig megmondjuk nekik az igazat. Hát most csapdába csaltam saját magam. Hogy mondjam meg nekik, hogy én és Á. képtelenek vagyunk közös nevezőre jutni valamiben, ellenben a letagadás és a kegyes hazugság sem jó módszer, hiszen nem hülyék, csak gyerekek. Ha nem is értik a köztünk lévő feszültséget, megérzik, hogy valami baj van!
Tudom, hogy most sokaknak az jut eszébe, hogy talán a probléma megoldásán kéne törnöm a fejem ahelyett, hogy az elkendőzésén töprengjek, de a férjemmel való konfliktusomat nem lehet egyik percről a másikra megoldani, és félek, hogy amíg elsimítjuk a dolgokat, a gyerekeim sérülni fognak.
A hozzászólásokból leszűrtem, hogy nem egy kedves Olvasó apa és anya amellett, hogy férj és feleség, így biztos Önöknek is szembesülniük kellett már ezzel a problémával. A problémával, miszerint mennyire lehet, kell illetve szabad bevonni a gyereket a házastárssal való gondokba? Folyamatosan gondolkodom a lehetséges megoldáson, de két egyenértékű dolog feszül itt egymásnak: a szülő felelőssége és az, hogy ő is csak egy ember.
Egy olvasó
(Lz)
Hozzászólás zárolva.