Megérint, ott van veled, és elmegy…
Ha találkozol valakivel, ha tiéd lesz valaki, akkor azt előbb-utóbb el is kell engedned. Fájdalmas, de örök törvényszerűsége létünknek. Mégis, jól jegyezd meg: „Jobb elveszíteni, mint sohasem birtokolni!”
Aztán hirtelen melegséget érzek, pedig még nem találkoztam a másik kezével. Majd pár pillanat múlva, a kézfejemen érzem a másik ujjait. Váratlan, de megnyugtató másodpercek. Itt van, találkoztak az érintéseink. Sokáig nyugtatja kezét az én kezemen, érzem, ahogy hideg tenyerét felmelegítem.
Aztán nagyon lassan, mintha évezredek telnének el, felemeli kezét a kezemről, búcsút intünk egymásnak gondolatban. Érzem, ahogy távolodik, de mégis itt van velem. Ott vannak az ujjnyomai a bőrömön, és szinte még itt érzem az érintését.
Találkozások és elválások.Megérint, ott van veled, és elmegy. De érzed sokáig az érzést, tapintani tudod a tapintást, bőrödbe égtek az ujjlenyomatok. Agyadban pedig kis fiókokat nyitogatsz, hogy elraktározd Őt.
Halk zene szól. Őrzöm az érintést- aztán lassan kinyitom a szemem.
Hozzászólás zárolva.