Meghívott magához a kis sajgoni kéjlakba…
Sosem hittem volna egy vietnami milliomos villájába azért hívnak majd meg vacsorára, mert tudok magyarul …Egy álomvilágba érkeztem!
Amikor meghallotta, hogy útitársaimmal magyarul beszélgetünk, azonmód meg is hívott bennünket egy felejthetetlen vacsorára csodás kis palotájába.
Sosem hittem volna egy vietnami milliomos villájába azért hívnak majd meg vacsorára, mert tudok magyarul és a házigazda magyarul szeretne csevegni velem. Pedig pontosan ez történt néhány héttel ezelőtt, mikor Saigonban jártam…
#img6#A szálloda, ahol laktam, ugyanis egy valaha magyarországi egyetemet végzett vietnami úriember tulajdonában állott. Amikor meghallotta, hogy útitársaimmal magyarul beszélgetünk, azonmód meg is hívott bennünket egy felejthetetlen vacsorára csodás kis palotájába.
Saigon igazi nyüzsgő város, azt gondolnám, hogy aki teheti, peremrészekre, valami kertvárosszerűre menekül. Alaposan meglepődtem, amikor az autó, amit értünk küldött a házigazda, a belváros felé vette az irányt.
A forgatagban befordultunk egy szűk sikátorba, és hihetetlen látvány tárult elénk. A sikátornak látszó átjáró valójában egy új világ kapuja volt! Hirtelen elhalt a tülkölés, a forgalom zaja, helyette vízcsobogásra lettem figyelmes. Megérkeztünk a villanegyedbe, ahol mindenkinek kerti vízesése van és nem is akármilyen!
#img5#Mi a Paradicsom Villába voltunk hivatalosak. Kéjlakot vártunk, egy milliomoshoz illőn bőrfotelt vagy legalábbis vastag, kénylemes, puha és drága szőnyeget. Ehelyett mintha egy császári kőpalota fogadótermébe léptünk volna: tömörfa karosszékek, igazi trónusok fogadtak. Képtelenség volt rajtuk kényelmesen ülni! Az egyetlen, ami találgatásainkól igazak bizoyult, az úszómedence volt.
A vacsorát 3 szakácslány főzte és tálalta odaadással, s míg az étkek készültek, körbenézhettünk a hatalmas nappaliban. Hideg és fenséges múzeum volt ez a ház.
#img3#Minden falnál volt valami drága, ősi csoda. Itt egy 10. századi champ szobor, ott egy lakkozott ázsiai oroszlán-kutya, megint másutt egy matuzsálemkort megélt, aztán lakkozva-szárítva tartósított teknős. Olyan volt, mintha kőből lett volna szegény!
Az ajtóval szemben pedig egy pagoda oltárának kicsinyített mása állt. Oltárok minden vietnami házban vannak, muszáj, hogy legyenek, ha nem is ily fényűzők. Három fő szent szobra a minimum rajtuk, őket esetleg egy „vendégváró pózban” ülő, hasas Buddha helyettesítheti.
Hozzászólás zárolva.