„Melyik Bikavér az igazi? Ismerd meg!”

Néhány éve találkoztam először Vida Péterrel, egy író barátom könyvbemutatóján. Az a szeretet, melegség, lelki tisztaság, tudás és bölcsesség, mely akkor szavaiból áradt, azonnal megragadott. Így a honlapján olvasható hitvallás, nagyon is hiteles: „A borászkodáshoz hihetetlen szorgalom, és ennél is nagyobb alázat szükséges. A bor olyan, semmihez sem fogható isteni csoda, amely az élővilág és az emberiség diadala. Olyan, mint maga az ember.”

Érthető hát, ha boraira is egyre jobban „ráéreznek” az igazi borszeretők, s megérinti őket nem csupán az ital zamata, hanem a borból áradó Ember. Vida Péter borai közül kedvencem a merlot-ja, melynek minden cseppje egy üzenet számomra a borásztól. Ez a bor a szigorú, és objektívan értékelő borbírákat is meggyőzi, hiszen 2006-ban a „La Vida” Merlot a Pannon bormustra legnagyobb elismerését, a champion díjat hozta meg a mindig csendes, szerény, ám mindig mosolygó borásznak.

A szekszárdi borászok összefogása később indult meg, mint a többi, vezető hazai borvidéken, így ki-ki sokáig egyedül vívta küzdelmeit. Mára már sokkal nagyobb az összetartás, s egymást erősítve szorgalmasan igyekeznek a borvidék régi, méltó hírnevének visszaállításán. Sokáig keményen harcoltak Egerrel a Bikavér név használatán. Mármint abban, hogy hol készült előbb évszázadokkal ezelőtt e nemes cuvée. Mára ez a harc lecsendesedett, s csak jókedvű, közös borozgatásokon „cukkolják” egymást a témával. Hiszen mindkét borvidék bizonyította már, hogy pompás Bikavéreket tud készíteni, s végül is a borkedvelők tábora jár jól. Mind az egri, mind a szekszárdi bikavért meg kell kóstolni, s aztán ki-ki eldöntheti, melyik áll közelebb ízléséhez, hangulatához, vagy éppen ahhoz a fogáshoz, amit kínálni szeretne. Hiába készül ugyanis hasonló szőlőfajtákból. A talaj, a klíma, s nem utolsósorban az Ember mindegyik borban benne van.

De, ha már Szekszárdon járunk a borozgatások között feltétlenül el kell látogatni a környékre. Méghozzá hazánk egyik legszebb népművészeti hagyományait őrző térségébe, a Sárközbe, mely a várostól csak egy ugrás. Decs, Öcsény, Sárpilis és Alsónyék alkotja a Sárközt, ahol a népi építészet, a jellegzetes hímzés és fazekasság számtalan szép emlékével találkozhatunk.