Mi is az igazi loft? Megmutatjuk!
Bár az Amerikából indult divat, a leginkább a művészek által keresett loftlakások eredetileg elhagyott gyárépületekben születtek, azóta „mesterségesen” is előállítanak hasonló hangulatú otthont, leginkább a luxuskategóriát keresők számára. Ingatlanszakértők szerint elsősorban a 35-40 éves, belvárosban dolgozó, jól szituált értelmiségiek kedvelt lakásformája ez.
Bár a második szintet sem tagolták, ez azonban mégis a lakás intim tere: itt van a hálószoba és az azzal egybenyitott fürdő. Hangulatában és stílusában ugyan az emelet a földszinti tér hasonmása, a lakberendezőt mégis más elvek vezérelték.
Ajtókat ezen a szinten sem használtak, sajátos belsőépítészeti megoldásokkal tagolták a funkciókat: a kis galériáról nyíló szeparált vécét határoló falak beékelődnek a térbe, és kirajzolják a gardrób, a háló és a fürdőszoba helyét. Az így kapott patkóalakban elkülönül a háló és a fürdő, a helyiség mégis egybefüggő marad.
Bútortrükkök
A loftokra jellemző az is, hogy ötvöződik bennük a régi és az új. Az új építésű újpesti lakásban ezt a hatást a bútorokkal és a burkolatokkal érték el. A hatalmas, 3,5×3,5 méteres bőrgarnitúra a hagyományos értékekre utal, mint ahogyan a raktárépületek téglafalát stilizáltan idéző falburkolat is a múltat hivatott képviselni.
A többi bútort viszont úgy választották, hogy látványukban a háttérben maradjanak, ne „zsúfolják” a teret. Az ülőalkalmatossághoz tartozó puffok például becsúsztathatók a karfák alá, az üveglapos asztal pedig olyannyira beleolvad a szőnyeg felületébe, hogy felületes szemlélő talán észre sem veszi. Világos színű kárpittal rendelték a kényelmes relaxfotelt is, hasonló megfontolásból.
De mi is az igazi loft?
Osztatlan terek, hatalmas üvegfelületek, nagy belmagasság és megfelelő belsőépítészeti elemek jellemzik a loftlakásokat, amelyek eredetileg a régi ipari épületek újrahasznosításából születtek. Maga a szó angolul padlásteret, tetőteret, galériát jelent, ám lakásként az egykori gyárépületekből kialakított csarnokszerű, de nem feltétlenül a tetőtérben lévő otthont értjük alatta. Az ötvenes években a New York-i Soho negyedből indult, majd Nyugat-Európa nagyvárosainak szívében is elterjedő stílusirányzat szerint nincsenek hagyományos válaszfalak, a tereket egyedi megoldásokkal tagolják. Az elhagyott gyárakban eredetileg a feltétlen szabadságot és az alkotáshoz megfelelő környezetet kereső művészek alakították ki otthonaikat, de az új életforma hamar divattá vált, és mind több városlakót vonzott. A mai loftok egyértelműen a luxuslakás-kategóriába tartoznak, és főleg a nem autóval közlekedő, városi életet élő, a modernre nyitott értelmiségi fiatalok keresik ezt a lakhatási módot.
Hozzászólás zárolva.