Mi miért nem sziesztázhatunk?
Komolyan mondom, nem vagyok irigy természetű. Tudok örülni mások örömének. Barátaim, családtagjaim sikerei nemcsak örömmel töltenek el, hanem engem is arra ösztönöznek, hogy még jobban, még kreatívabban, ügyesebben, stb. végezzem a saját dolgomat. Most mégis annyira irigylem a mediterrán népeket!
Ebben az iszonyatos klímában, ami nálunk is egyre jobban eluralkodik, az ember egyre jobban kikészül. Fizikailag és idegileg is. Csökken a teherbíró és stressztűrő képesség, romlik a hatékonyság.
Bár nem jártam utána, de biztos vagyok benne, hogy a mediterrán országokban a déli szieszta rendszere pontosan ezért alakult ki. Mert a munkaadók rájöttek, vagy a szakszervezetek elismertették velük a biológiai és egészségügyi tényeket.
Nyáron 12 óra körül minden bezár, s délután 3-ig ki sem nyitnak. Maximum azok a vendéglátóhelyek maradnak nyitva, ahol ebédelni lehet. Üdülőhelyen, vagy a városokban még sok sarki kávézó is bezár, hiszen a környékbeli irodákból is elmennek haza az emberek ebédelni, hűsölni és frissítő zuhanyt, vagy fürdőt venni. Délután így újult erővel, fitten és mosolyogva, fürgén tudják folytatni a munkát. Igaz, így a munkaidő nem 5-kor, hanem sokszor 6-kor, vagy fél 7-kor ér véget. Számos országban még az év többi részében is betartják és betartatják délben a minimum egyórás ebédszünetet. Nem csupán az irodákban és a hivatalokban, hanem a kereskedelemben és szolgáltató ágazatban is. Hogy az emberek nyugodtan és megfelelően ebédelhessenek, és utána – a bioritmusnak megfelelően – pihenhessenek egy keveset.
De egész életvitelük, életmódjuk átalakult már ehhez a rendszerhez. Nem gond a későbbi munkavégzés után a bevásárlás, hiszen az üzletek is tovább vannak nyitva, s természetesen a bölcsödében, óvodában, vagy az iskolában is tovább tudnak maradni a gyerekek – hogy csak néhány példát említsünk. Biztos vagyok abban, hogy a munkaadók is kikalkulálták, hogy nekik is jobban megéri.
Nálunk még nem ismerték ezt fel. Sőt, van ahol csak "papírforma" az ebédidő. Kifejezetten rossz néven veszik, ha a dolgozó elmegy ebédelni, pláne ha ki is veszi az egyórás ebédidőt, s ebéd után még sétál egy kicsit, vagy leül egy padra a közeli parkban.
Hozzászólás zárolva.