Miért pazar a francia konyha?
A francia konyhaművészetet már a középkorban megalapozták, s a mai hírnévhez az egymást követő uralkodók maguk is hozzájárultak egy-egy finom étel meghonosításával udvarukban.
A prímet azonban a tengeri és édes vízi halak, rákok, csigák, kagylók viszik, amelyekhez ízletes mártásokat kínálnak. Ezek a francia konyhákból "indultak útra", hogy meghódítsák a világot.
Kattintson a galériára! [galeria azonosito=”old_32″ nyitokep=”” kepalairas=””]
És ne feledkezhetünk meg a sajtokról sem: Franciaországban több mint háromszázfélét készítenek, melyek között megtalálhatók a kemény, a félkemény, a lágy fajták és sokféle nemes penészes is. Ezekből egyszerre több is kerül a francia asztalokra, többnyire az étkezés végén, gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval, ízben, aromában velük harmonizáló finom bor kíséretében.
Édességek terén is vannak ugyan specialitásaik, bár azok talán nem annyira váltak híressé, mint sajtjaik, hal- és húsételeik. De azért érdemes megemlíteni – és megkóstolni – a fagylaltokat, parfékat, krémeket, könnyű felfújtakat, a gyümölccsel készült süteményeket, gyümölcssalátákat, valamint a klasszikus francia almatortát, a vörösboros körtét és a mousse au chocolat-t, vagyis a csokoládékrémet, s a kihagyhatatlan, jellegzetes francia palacsintát, a crépe-et. Ennek tésztájába búzaliszt, tojás, vaj és tej kerül, ám hogy lágyabbá tegyék, gyakran kevernek bele kevéske sört vagy almabort. Többnyire párolt almával, vörös áfonyás, narancsos, valamint diós-csokoládés krémmel megtöltve s kétszer összehajtva, porcukorral megszórva tálalják.
Szilágyi Eta
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha & Fürdő Magazin 2008. október-novemberi számában jelent meg.
Hozzászólás zárolva.