Miért szerethetjük annyira Ruzsa Magdit?

Zenét hallgatok, éppen a Megasztár döntő slágereit. Szörnyen hatnak az érzelmekre, jól van megszerkesztve. Maszturbálása a szívemnek. Hol felvillan és fénye lesz , hol belesóhajt a mélybe és könnyes örömérzet homályosítja el eszem…és a hétköznapokat is megkérdőjelezi.

És megtalálom általa kicsit magam, kikanalozom magam a mások által is körvonalazott körforgásomból.  Szívek énekelnek a háttérből, nem engednek hazudni, kiszakítanak. Jó és nagyon nehéz vállalni ezt az írást közben.

Milyen nagy könnyebbség lehet beleénekelni, beleordítani, kiélni ebben fájdalmukat, de hallani is segítség.

Nekem kihozta, és itt vagyok vele…

Itt van a torkomban a szó, de visszafele folyhat csak, hiszen a szívnek ára van, nagy ára van.

A szív tudjuk, nem fáj, mert a fájt csak az agy érzékelheti,  ami pedig olyan ugye,mint egy számítógép  rögzít és összead és szoroz.

De nem is korrekten játszik velünk, hiszen mi játszunk vele. 

De az a rohadt szív akkor is fáj, ha logikátlan. És nincs gyógyszer, ember, aki egy gombbal ki tudja kapcsolni.

Fáj, nagyon fáj

Egyetlen értelmes fájdalom van, aminek nagy ára van, és keményebbé teszi a nőt, a szülés…

Én ezt teszem a dobogóra az életemben…

a legszebb fájdalom a születés, az anyának és talán a gyermekének.

Aztán már csak keresik legjobb esetben a legszebb életmegoldást, hiszen a szeretet sem mond mindenkinek egy mércét, egyértelmű megoldást.

Kitalálunk, kitaláltak erre sokféle rafinériát, de a csodakeresés folyamatos. Az irány azonban egyértelmű…magadban keresd magad, a megoldást és a hitet.

Véleményem szerint ez a depresszió tökéletes kiindulópontja, hiszen az egyént tesszük felelőssé, az érzékenységét tesszük hibaforrássá.

De…Korunk átmenetisége zavarossá tette az érték fogalmát, és mint tudjuk, ennek gazdasági, érdekközpontú irányításai vannak, aminek hatásaitól nem tudjuk kivonni magunkat, hiszen ellenőrizhetetlenné vált a valóság.