Miért szerethetjük annyira Ruzsa Magdit?
Kapkodnék, és kapkodok. Ma van a csúcs…nincs kit felhívnom, nincs munka amit el kell végeznem, ami nem halasztható, de a szívem szétfeszít.Zenét hallgatok
Filmek, a sajtó, elviszik az agyunkat …és jól van ez kitalálva.
Hogy őrizzük meg a valóságérzetünket, a szívünket, és azt az egy szem életünket, amit szeretnénk jól elvégezni?
Pláne, ha felelős lettél a gyermekeidért, a munkatársaidért
Bele kell halni ebbe az életbe sokszor, ez egyértelmű, de ha a gyerekeit nézi, látja az ember fia, akkor nem csoda, ha sokan kifordulnak magukból és nem bírják a terhet…
És persze, hogy felelőseket keresnek, ahogy én is szívesen keresnék, hiszen egy életünk van.
Mert a szív fáj. És nincs gomb, ami kikapcsolja!
Ennek a Megasztáros Ruzsa-nak ” Ruzsa Sándor” – szíve, keserűen gyönyörű hangja van, és az ország felének az jut róla eszébe, Tiszta…és hogy magyar kitaszított.
Magyar lelkiismeret, pedig, senkinek semmi köze a múlthoz.
Pedig röhögünk, vagy drukkolunk a más Rózsa Sándorokon, mint …például …mai attiláinkon, hogy milyen jól megtudtak tollasodni azon, hogy erkölcsileg nullák.
De azért bátran ostorozzuk azt is, aki dohányzik, habár megfulladunk az autóktól, de nálunk a környezetvédők védnek meg állítólag a levegőtől, a fiataloknakl meg nincs helye sehol, csak, ha szükség van rájuk…
Igaz, a család a legfőbb szentség, de az öregekre ezért, a fiatalokra, azért nincs szükség. (Miért nem privatizálták időben a szülők a szocialista rendszer-független erkölcsüket?)
Az erkölcs rendszer-független, mondom én, de nem trendi.
Nekünk már az sem kell.
Mi csak beledöglünk. Mindenki máshogy.
Megverjük, avagy megöljük az asszonyt, ha fáj a szívünk, ez a magyar virtus. Nézzük a focit, ha élni akarunk…
A gyerekeinket ráneveljük az életre…és megkeressük a túlélés ránk mért útját.
Hát ebbe más nemzet is bele halt már, de ez a bolygó is haldoklik!
Hozzászólás zárolva.