Milyen volt hat hónapig egy luxushajón dolgozni? I.
Először jó kis kalandnak tűnt az egész. Aztán az első magányosan eltöltött éjszaka után, már őrült honvágyat éreztem. Úgy voltam, mint E.T, csak kívánkoztam.: „Haza, haza…”
Most éreztem először és kegyetlenül egyedül magam…Telefonálni akartam, mint E.T.:
– Haza, haza, haza…
Reggel 6-ra jöttek értem, és harminc másik férfiúval együtt egy busszal szállítottak ki a kikötőbe. Gondos csomagellenőrzések következtek, szúró-vágó eszközöktől, éles szerszámoktól (olló), kétes eredetű krémektől, kenőcsöktől és poroktól sikeresen meg is szabadítottak bennünket.
No ezek aztán semmit és senkit nem bíznak a véletlenre, gondoltam, de azért valahogy engem is biztonsággal töltött el a fokozott elővigyázatosság.
A vámcsarnokból kilépve aztán megpillantottam a nagy „Ő”-t.
Esküszöm, eddig a 10 emeletes sávházat is óriásinak véltem, de a „hercegkisasszony” 16 emeletes magasságával, és 300 m-es hosszával bőven túltett rajta. Gigantikus mérete és gyönyörű alakja tiszteletet parancsolt első látásra, még a számat is nyitva felejtettem egy pillanatra. Apró porszemnek éreztem mellette magamat.
Amikor felszálltam rá, végigsimítottam a kezemet az oldalán. Furcsa érzésem volt, mintha már régről ismernénk egymást…
Sapphire Princess – olvastam le róla. Szóval, te leszel most hat hónapig az otthonom és a munkahelyem…?
Isten hozott…ringatózott a hullámokon, köszöntésként a gyönyörű hajó.
Folytatjuk…(03.24-én)
N. Pepe
Hozzászólás zárolva.