Milyen volt hat hónapig egy luxushajón dolgozni? II.
Első lépésem a hajóra, olyan volt, mint egykoron a Holdra szállás eseménye lehetett, csak fordítva. Ez most nekem volt nagy lépés vagy inkább óriási.
Egy szőkésbarna hajú, zöld csokornyakkendős férfi állt az ajtóban, európai ábrázattal.
Serényen oktatni kezdett, hogy a magamra vett fehér uniformist cseréljem le azonnal zöldre, de igyekezzek, mert már így is késésben vagyok. Gyorsan és sokat beszélt angolul, s szavaiból, miközben kapkodva öltözködtem, meg sem értettem mindent, ezért hát kétségbeesetten, de annál hangosabban kiáltottam rá magyarul:- ELÉG!
Ő azonban széles vigyorral az arcán, kezet nyújtott felém, és bemutatkozott magyarul:
– Szia, Ákos vagyok! Gyere, segítek eligazodni, megmutatom a helyed.
Megkönnyebbülve szedtem a lépéseket utána, miközben újdonsült „honfitársam” mosolyogva mesélte, hogy csak tréfának szánta az angol bevezetést, nagyon is jól tudta, hogy én is magyar vagyok. Megnyugtatott, hogy lesz még időnk találkozni, és az első ijedtségre egy-két pohárkával inni.
Kiderült, hogy a sok ázsiai, mexikói, fülöp-szigeteki és dél-amerikai kollégáimon kívül európaiak, többek között 14 magyar is van a hajón.
Sosem örültem ennyire magyar szónak és embernek, mint most…
A kalamajka ellenére időben elkezdtem a munkát. Ott álltam egy gyönyörűen berendezett étteremben, mindenféle nemzet képviselte finomságok között, és kedvesen bólogattam, készségesen segítettem az érkező vendégeknek. Kicsit tartottam attól, hogy vajon mindent megértek-e, de kellemesen csalódtam magamban.
Helyt álltam este 5-től 11-ig, majd két óra csendes pihenő után ismét meló, reggel 6-ig. Úgy zuhantam be az emeletes ágyam földszintjére, mint akit fejbe vertek.
Észre sem vettem, hogy a hajó közben elindult Alaszka partjai felé. Akkor még nem sejtettem, hogy kezdeti megpróbáltatások után, újabb izgalmak várnak rám…
Folyt. köv.: (márc.31-én ) „Miért éppen Alaszka?”
N.Pepe
Hozzászólás zárolva.