„Mit keres az olasz válogatott az ágyamban?”

Mire én: „Ja, tényleg. Észre sem vettem.”

Az már néhány nap után is világossá vált, hogy ilyenkor egy edzett feleségnek fel kell készülnie a legváratlanabb helyzetekre és lehetőségekre. Például nem szabad gúnyos megjegyzéseket tenni arra, hogy életünk párja utoljára nyolcadikos korában lépett érintkezésbe a zöld gyeppel, de a tv előtt ülve mégis sportriportereket megszégyenítő módon illeti kritikával a balfék focistákat.

Aztán, szemrebbenés nélkül kell tudomásul venni, hogy néha artikulátlanul hörög, anyázva felugrik és leroskad, miközben tanúbizonyságot tesz hihetetlen hangerejéről.

Meg kell tanulni kezelni az olyan kényes helyzeteket, hogy a konkurens csatornán futó Richard Gere-filmet vagy a mérkőzést nézzük-e. Nyilván, ez utóbbit…

Ez alatt a pár hét alatt bele kell törődnöd abba, hogy

1. a napi kajaadag nem mindig fér be a hűtőbe a sörösüvegektől


2. fel kell tankolni a spájzat mogyoróval, chipsszel és pop cornnal


3. a férjed mobiltelefonján nem a te képeid foglalják el a memória nagy részét, hanem a szolgáltatótól jó pénzen megrendelt foci eb-ről szóló információk

Vannak azonban reménytelennek tűnő helyzetek: amikor például arról faggatózom, hogy miként kerülhet egy jóképű focista az eb-n abba csapatba, mikor a múltkor egy tök másik csapatban láttam, párom legyintve feladja.

Állítólag már négy éve is elmagyarázta. Na, de hol van már a négy évvel ezelőtti hó?