Mit meg nem tesz egy nő, hogy vékony legyen?

Kávé édesítővel egy "kis lájtos tejjel" (ezt is a fitness DVD-s nő mondta!), gyalog lépcsőzni, nem buszozni, ülőmunka közben tornázni. Ez mind ment.

Este valahogy nem akaródzott még egyszer megcsinálni a tornasort, pláne, hogy egész nap bent görnyedtem az egyetemen, s úgy döntöttem, majd holnap. Ej, ráérünk arra még.

Mielőtt azonban a lelkiismeret kopogtatott volna a halántékomon, gyorsan utánaolvastam: nem is kell minden nap tornázni, mert az izmoknak kell néha pihenő. Magyarázat tehát volt a pihenőre… Azért egy tenyérnyi narancsbőr elleni zselé még felkerült rám, nem hiszek benne, de mindent meg kell tenni.

A kedvenc, és sokak által ismert narancs-kétszersült- tojás-tea kombinációs diétába azért belefogtam, s az első nap látványos hasból való lefogyási akció után még lelkesebb lettem. Miután azonban a mellem jókora része is eltűnt, feladtam a harcot, az én genetikailag selejtes combomból sosem fogok lefaragni annyit, hogy jóleső érzéssel billegjek ki egyszer a strandra, kendő nélkül.

Egy hét után feladtam. Pokolba ezekkel, fogyni ugyan fogytam, izomlázam is volt, de nem tetszett ez így. Úgysem vagyok egy modell alkat, mi a fenének küzdök…

Ami persze ezt a gondolatsort előhúzta belőlem, hogy mi a fenének kepesztünk mi a vékonyságért, az annak a két harmincas férfinak az elismerő pillantása volt, akik az utcán még azt se restellték utánam kiabálni, hogy milyen "hercig" a hátsóm ebben a formás kis piros szoknyában. Igen, ezt a szót használták!

Hát, mégis megéri küzdeni?

A héten nagy felbuzdulásomban elkezdtem a 90 napos diétát. No comment. Az a barom, aki azt mondja, hogy gyümölccsel jól lehet lakni, azzal egyszer azért elbeszélgetnék.