Mosolyogjunk egy jót!
Télen, amikor kicsit a depresszióhullám mindenki felett átcsap, muszáj keresni a kicsi örömöket. Összeszedtem erősítésül és felvidításul az örömeimet, amikkel nap mint nap találkozom. Gondoltam megosztom másokkal is. Csokorba szedve, ahogy eszembe jut.
Jó érzéssel tölt el és elmosolyodok…
Ha sikerül úgy megnyitni a zuhanyt, hogy az első pár csepp hideg víz nem ér…
Ha a metróból kilépve utolsónak állok a mozgólépcsőn…
Ha a villamoson egy idős úrral véletlenül megérintjük egymást és összemosolyogunk…
Ha egy ismeretlen kisgyerek rám köszön az utcán, mert szimpatizál velem…
Ha a villamos vezetője meglát, hogy tűsarkúban rohanok és egy mosollyal kinyitja mégis az ajtót pedig már indulni készült…
Ha a portás azt mondja, "kezit csókolom" és közben összemosolygunk, hogy a kulcs megint nincs a helyén…
Ha éjjel összetalálkozom valakivel a folyosón, és elönt a jóérzés, még más is ébren van ilyen hajnalok hajnalán…
Ha még pont egy kávéra való forró víz marad a forralóban…
Ha a pékségben még pont egy csokis croissant van…
Ha négyzetszám van a gyökjel alatt (ez gimnáziumi matekórás élmény)…
Ha azt mondja egy másfél éves rokon selypítve és a fülembe súgva, hogy "szeretlek"…
Ha egy versidézetet használok beszélgetés közben és valaki folytatja a verset…
Ha pont akkor kapok sms-t egy baráttól, amikor épp neki pötyögöm az üzenetet…
Ha olyan ajándékot kapok valakitől, amire már régen vágytam (magamnak még nem vettem meg), de másnak ajándékoztam már olyat…
Ha a boltban valamilyen vicces vagy kerek összeg jön ki a blokkolás végén…
És a lista csak bővül…
Hozzászólás zárolva.