Most és mindenkor:a házasság bajain segíteni lehetetlen!

Így követte el az emberfajta azt az irtózatos hibát, amelynek nemcsak korlátolt rövidlátása, hanem erkölcstelen volta is magában hordta a büntetés millió és millióesztendős tragikumát. Bizony, erkölcstelennek kell neveznem a házasság intézményének a gondolatát, mert egy szexuális kérdésbe belekever egy örökösödési kérdést. A házasság az emberek örökösödési alapon való párosítása, és esze ágában sincs, hogy a szerelmi vágyat garantálja, már pedig szerelem nélkül szeretkezni disznóság.

Az intézmény hibái persze az egész történelmen keresztül folyton jelentkeztek az egyén legtitkosabb szenvedésének gyötréseiben. Az aztán már a világ rendje, hogy mikor egy hibás intézmény alkotói az eltörlés helyett makacsul foltozni kezdenek, akkor a tüneti kezelés még gonoszabbá teszi a dolgot. Most itt állunk a történelmi időszámítás Krisztus utáni 1926. évében, és a házasság, amely az emberi fajta egy alapvető hibájára, tehát biztos fundamentumra épült, erősebben uralkodik életünkön, mint valaha. Eltéphetetlen kapcsokkal fonódik bele a társadalmi életforma minden vonatkozásába. A törvények vaskos kötetekben védelmezik, szabályozzák, megkönnyítik megkötését és nehezítik elbontását. A katolikus egyház pedig egyenesen a szentség rangjára emelte.

Ha ma a kérdés a szokottnál jobban éget, annak persze megvannak a maga korban rejlő, efemer okai. Elsősorban és majdnem túlnyomóan a szegénység, amely a szerelmet csak megöli, de a házasságot pokollá teszi. A házastársak idegesek, gondoktól terheltek, holtfáradtak, mindketten egy kis boldogságot szeretnének, csak egy cseppet egy pillanatra, csak legalább rövid enyhülésül. És mindkettőben megszületik a természetes vádaskodás, mindkettő életének nyomorúságát azonosítja életének társával és jelképével, a másikkal. Mindkettőben felsajog a vágy egy kedves, mulatságos, figyelmes, gyengébb társ után, és ha ez az elérhetetlen kép felfáj bennük, mikor a villany leoltása után álmatlanul merednek a sötétbe, akkor természetes gyűlöletet éreznek a mellettük némán és ellenségesen fekvő másik iránt. Egymás gyűlöletének, egymás megunt és ízetlen öleléseinek poshadt és fülledt börtönében rettenetes a sorsuk. Ki sem lehet eszelni nagyobb szenvedést az ilyen házasélet gyilkos igájánál.