Most van itt az ideje! Így vezesd le a stresszt!

A test, a szellem és a lélek harmóniájának megteremtésére és megőrzésére számos módszer létezik a mai társadalmakban. Ismerjük a csi jótékony hatását a Feng shuiban, a kineziológiai oldást, a meditációs technikákat, a jógát.

A táncterápia is hasonló célzattal született meg a huszadik század derekán.A módszer megalapozója Marion Chace volt, aki táncórákat tartott Washingtonban. Kezdetben nem volt tudatos koncepciója, csupán táncművészetet oktatott. Mégis óráját főként azok látogatták, akik a háborúból hazatérve mintegy szabadulni kívántak a nyomasztó emlékek és terhek alól. Ekkor kezdte vizsgálni diákjai egyéni motivációit, valamint párhuzamot vonni a lelki hátterük és a tánc pszichológiája között. Vizsgálata eredményesnek bizonyult olyannyira, hogy meghívták a szintén washingtoni St. Elizabeth kórházba, hogy táncterápiával segítsen a betegek problémáin.Később már nemcsak a lelki válságokkal küzdők alkalmazták egyensúlyuk megteremtésére, hanem egészséges emberek is testi-lelki harmóniájuk megőrzésére.

Miben is áll a tánc gyógyító ereje? Kiindulópontként leszögezhetjük, hogy testünk minden egyes sejtje állandó mozgásban van. Gesztusaink és mozdulataink árulkodnak lelkiállapotunkról, testünk néha önkéntelen rezdülései egyenesen tudatalattink és belső vágyaink kifejezői. Ha zenét hallunk, kezünkkel vagy lábunkkal automatikusan ritmust ütünk, a koreografált mozdulatsorok pedig a táncművészet sajátjai.

Az ember is ösztönei által vezérelt lény, akárcsak az állatvilág tagjai. A különbség abban áll, hogy míg az állatok tudattalanul, ösztönösen mozognak, például figyelem felkeltési célzattal párzási táncot járnak, addig az ember már tudatosan, koordinálni képes mozdulatait. Az ősi törzsi csoportok a kommunikációs lehetőségeik szűk volta miatt, táncban, testbeszéddel fejezték ki gondolataikat, hívták segítségül Isteneiket. A rituális táncok meglétéről árulkodnak a barlangfestmények is, amelyek ábrázolják őseink dobbantását és kézmozdulatait is. A fejlődés eredményeként a tánc egyre kevésbé volt ösztönös, a mozdulatokat szabályokhoz, mintákhoz szabták, a társadalmi élet részévé vált. Manapság ismét kezdünk visszatérni a zsigeri mozdulatokhoz, hiszen egy mai diszkóban inkább saját testünk-lelkünk rezzenéseit követjük le ritmusos zenére, semmint koreografált táncot lejtünk.