Nem akarok szatyrozni!

Vannak erőfeszítések a helyzet megváltoztatására. Némi reményre jogosít a kosárdivat. Szép, természetes, praktikus – de csak bizonyos keretek között. Kipróbáltuk ugyan egyébre is, de igazán csak a piacon működik. Jöttek a guruló, húzható bevásárlókocsik, széles minőségi és árkínálatban. Annyira megértem a szükségességét, meg használóik rászorultságát, hogy csak mellékesen teszem szóvá: sok helyet foglal, nem tudják használni, mindig útban van, és gazdáik kíméletlenül elgázolják velük a többi ártatlan vásárlót. Időről időre megújulnak a bevásárló táskák: a rémes piaci csíkosoktól kezdve – amelyek hamar a kukázóknál és a hajléktalanoknál, no meg a külföldről feketén piacozóknál kötnek ki -, egészen a pofás raffia, len- és zsákvászon táskákig. Az utóbbiak gazdái néha csak a gyakran szükséges mosásról-fertőtlenítésről feledkeznek meg, ha már a húst meg a szottyos gyümölcsöt nem csomagolják rendesen az üzletben.

Ne adjuk fel! Jön a házhozszállítás, az internetes vásárlás – ki a fene fog szatyrozni? Megírjam?

                                        Faragó Judit