Nem vagy te túl sok?
A kíváncsiságból sosem elég! Már csak azért sem, mert miért is igyekeznénk mindenről hallani, ha nem azért, hogy a lehető legtöbb eseményről, újdonságról, emberről szerezzünk tudomást? Persze, látszólag magabiztosan menetelünk napjaink egyre szövevényesebb információ-labirintusában.
Az Internet világában, a sűrű telefonhívások össztüze alatt elveszítettük azt a képességünket, hogy rácsodálkozzunk a környezetünkre. Ami nem szenzáció, ami nem lépi át az (igen magas) ingerküszöbünket, érdektelen marad számunkra. A valódi tudás megbecsülése drámaian lecsökkent. A mi napjainkat tisztelet a kivételnek! – nem járja át a felfedezés lázas, felvillanyozó izgalma, nem keresünk, nem kutatunk, de tengernyi időt szánunk arra, hogy sírjunk amiatt, hogy nem is találunk -semmit!
A kíváncsiság abból az ösztönös igényből ered, hogy megtudjuk, milyen világban élünk és merre tartunk. Azt tekintve, hogy legnagyobb bánatunkra ma egyetlen filozófus sem segít nekünk eligazodni a világban, ránk marad a feladat, hogy szelektáljunk, válogassunk: mi az, ami fontos, mi az, ami ránk tartozik, és valóban előre visz minket! A többit, pedig hagyjuk az ókori görögökre.
BA
Hozzászólás zárolva.