Oláh Ibolya a gepárdnál is vadabb volt, – mégis vesztett!

Az kétségtelen, hogy az eddigi napok talán legfélelmetesebbike volt a tegnapi.

Az új táborhelyen Kucsera Gábor és Lacibá virrasztása alatt Kozsó álmatlanul, Ibolya mélyen, Bódiék meg párosan, hangyákat üldözve „aludtak”. Margó állandóan hangokat hallott, amit Guszti és erős Laci hiányos állattani ismeretükkel hol púpos szamárnak, hol négylábú vidrának(?) tulajdonított. Az éjszakai őrködés izgalmait meg is osztotta mindenkivel Lacibá egyszerű, ám a 18 éven aluliak miatt folyamatosan kipontozott szókincsével…(Ezt talán ki is vághatták volna…) Az éjszakai feszültséget a nagy mesemondónak is kiváló Bódi családfő próbálta feloldani a reggeli előtt. A kissé pedofil és pornográf elemekkel dúsított előadása, az „éhes disznó, makkal álmodik” szólásra (vagy saját álmaira?) épült.

De az ébredés utáni rémvalóság azonban csak ezután jött!

Sztárjaink annyira bebüdösödtek az utóbbi napokban (Klaudia szerint), hogy Gáborunknak az élvezetes fürdőért, még meg is kellett küzdenie egy veszedelmes varánusszal.( De mi lett volna, ha ez nem sikerül neki…?)

Fekete Laci pedig a „félénk vagyok, de nagyon éhes” híressé vált szlogenjének megfelelően egy 3 méteres kígyót kapott. No, nem evésre, hanem küzdelemre. (A kaja csak jutalomkét szerepelt…) Hogy ki, kitől undorodott jobban, azt nem tudni, mindenesetre úgy tűnt, hogy a piton hálás volt azért, hogy hősünk jól „betakarta”.

Minden idők legeslegveszélyesebb párbaját azonban Kozsó és Ibolya vívta. A sorsdöntő feladat az volt, hogy két háziasított és éhes gepárdtestvért jól kellett lakatni, majd „haláltmegvető” bátorsággal megsimogatni.

Becsületükre és bátorságukra legyen mondva, mindketten kiállták a próbát. Kozsó elismerően megtapsolta Ibolya hősiességét, és mindössze 10 másodpercen múlt, hogy nem a szamuráj jött haza.

„Ibolya úgysem akart már maradni, és nem is tett semmit a táborért! Azok estek ki, akik más hátán akartak felmászni” – vigasztalta bölcsen Bódiék női fele, a letargiába esett férfiakat.