Őrült „Tamara-vacsora” mamuszban és bugyi nélkül!

A Hal a tortán e heti 3+2 társasága olyan, mint egy vasárnapi ebéd után megpakolt kuka: minden van benne, csak éppen az egészséges „összhang” hiányzik.

Fura egy szereposztás, az igaz. Van itt két „megás tehetség”, egy rosszfiús rockerapu, egy öreg szerelmes hős, és egy óriásszájú plasztikbomba.

A forgatókönyv szerint a hetvenes férfi a leghevesebb, aki úgy nyomul a fiatal „szűzre”, hogy az lassan már büntetendő. A nagyszájú amazonra csak annyi ideje jut, hogy hatalmas melleit gyors mozdulatokkal letapogatja. Ettől függetlenül mégsem nézi nőnek, de még kívánatosnak sem. Talán ezért szed mindig előtte a tálból…

Felfújt ajkú Mária kissé féltékeny, mert a férfiszemek nem őt falják, ezért bosszúból bugyit mutatna, ha lenne rajta…Így csak a hűlt helyét láthatja, aki (pfúj!) odanézett.

Tomi gyerek mosolyogva figyel és ámul, talán éppen felvilágosul? Időnként látomásai vannak, és „hengeres bigyót”, magyarul kolbászt észlel a vaddisznólevesben. Néha megszólal, akkor is csak olaszul énekel…

Szasza, a kemény rocker meglepően háttérbe szorul, és a nagy zabálásba veti magát. Így legalább nem figyel az egyre harsogóbb Ganxsta papára.(Ha nem a zenészhaver őse lenne, már valószínűleg a földbe döngölte volna…)

A háziasszony pedig ez idő alatt mindenkit dugig beetet, „kánnából” bort itat, majd mikrofont ragad és mamuszban nyomja nagy sikerét, az „I need a hero” adaptációját. A menü lefojtására és a szerb-magyar barátságra, – végül egy jó nagyot ropnak.

Ennyi történt tegnap. Néha egy kicsit „sokk” volt a gyomromnak …