Óvatosan együnk? De mit?

Ez utóbbi kifejezés azért kívánkozik idézőjelbe, mert a tudomány sohasem áll, hanem szüntelenül fejlődik. Kutatás kutatás hátán, eredmény eredményt követ. Ezek pedig időnként teljesen ellentmondanak egymásnak. Így marad már örök időkre eldöntetlen a vaj vagy margarin dilemmája, mostanság éppen az olaj vagy zsír alternatívája, különös tekintettel a sütésre vagy a nagy hőhatásra. A legutóbbi hírek szerint a legfinomabb olíva sem alkalmas sütni, ámbár egy megbízható olasz cég éppen erre a célra való olívát fejlesztett ki. Az azonban tudható, hogy a hidegen sajtolt, szűz és extra szűz olajokkal nem szabad főzni. Kevéssé elterjedt gyakorlat, hogy a megfőtt ételt utólag is lehet, sőt, akkor érdemes olajozni, mellesleg sózni is. Nem nagy tudományos apparátussal alátámasztott, de  tapasztalt orvosok által javasolt módszer sütéshez igenis állati zsiradékot, mégpedig libazsírt használni, mert az a többinél jóval könnyebb, egészségesebb, ezért a szervezet számára nem megterhelő. Apropó zsír. Keményen tartja magát orvosi körökben az a nézet, hogy az A és E vitaminokkal – lévén telítetlen zsírtartalmúak – nagyon óvatosan kell bánni, azaz csak korlátozott mennyiségben adható a betegnek. Szaklapokban viszont nagyon érdekes kísérletekről olvastam, amelyek teljes mértékben cáfolják ezt a korlátozást, sőt, az eddigiekhez képest irdatlan mértékben megnövelt adagokkal értek el kiváló eredményt súlyos betegségek gyógyításában. Ez az a döntés azonban, amelyet minden körülmények között orvosra kell bíznunk! Lehetünk bármilyen tájékozottak, a saját szakállunkra soha ne próbálkozzunk semmivel! A gyógyulás nemcsak magánügy, hanem egy nagyon bizalmas partneri kapcsolat beteg és orvosa között. Nekünk választani kell – orvost. És bízni benne. A módszerek soha nem keverhetők – általunk. Ma már egyre több az olyan nyitott orvos, aki figyel a beteg kételyeire, az egész személyiségére és nemcsak a konkrét betegségére. Adott esetben megbeszélhető – de mindig megbeszélendő! – a párhuzamos kezelés, például természetgyógyásszal. Az indiai orvoslás legkiválóbb – történetesen az Egyesült Államokban praktizáló – művelői nagy súlyt fektetnek arra, hogy a beteget a nyugati orvoslás keretei közé is beajánlják, és hogy módszereik hatásosan egészítsék ki egymást.