Papírgyűjtemény a Knoll-ban
A Knoll Galéria (Liszt Ferenc tér 10. I. em. 17.) mostani tárlatán senki ne keressen mély összefüggést a művek között. Azon túl, hogy XX. századiak, és hogy hordozójuk papír, nincs köztük semminemű hasonlóság. A főleg fotókból és szitanyomatokból álló gyűjtemény tulajdonosainak neve nem publikus, így aki nem vásárlási szándékkal tér be a Liszt Ferenc téri kapualj bújtatta galériába, az nem tudhatja meg, hogy kinek is legyen hálás azért, hogy egy olyan kaliberű magánygyűjteményt vehet szemügyre, melynek tagjai közt megtalálhatóak Kosuth, vagy Marlene Dumas munkái.
A tárlat színes szekciója ezzel a két teremmel ki is merül. A bal oldali helység felé véve az irányt, a középső teremben még megakadt a szemem Nan Goldin Misty és Joey a Horn utcában, Berlinben című fotóján, amin egy kék paróka és több réteg smink alól pislogó transzvesztita látható. A szoba többi képével ellentétben ez egy kicsit szomorú, ugyanis a nőnek látszani akaró férfi kifejezetten férfias. Goldin nem művészi beállításban kapta lencsevégre a kék hajú „hölgyet”, ezért a kép olyan, mintha egy családi fotóalbumból esett volna ki. Életszagúságával sok mindent elárul a transzvesztiták életéről, és egyáltalán nem boldognak mutatja be.
A monokróm képek szobájába lépve, a szemközti falon Kosuth Ex Libris című szitanyomatai fogadnak. Az ex libris olyan kisméretű grafikai mű, ami a könyv fedelének belső borítójára ragasztva a könyv birtokosát jelöli. Kosuth műve esetében nem grafikai alkotásokról van szó, hanem szövegekről, melyek a nyelv tulajdonságait firtatják. A könyveket, mint a verbális kommunikáció felhasználóit birtokosi viszonyba állítja a nyelvvel. A címkéken az ex libris felirathoz nem egy név párosul, mint általában, hanem a nyelvvel kapcsolatos gondolatok. Így a „Nyelv könyveivel” találom szembe magam, ami a könyvek nyelvét, azaz magát a nyelvet kutatja.
Nives Wiedauer Torony című fotómontázsa alaposan körüljárja a torony fogalmát. Ki tudja, hogy a két alkotó munkáinak szomszédsága miatt ugrik-e be Kosuth Egy és három szék című munkája, ami szintén egy tárgy definiálását tűzi ki célul. De míg Kosuth magát a széket, mint tárgyat egészíti ki a róla készült fotóval és definícióval, addig Wiedauer különböző tornyokról készült fotók összemontázsolásával próbálja megfogalmazni, hogy mi a torony. Az Eiffel torony, a Notre Dame, a Pisai ferde torony, egy román, egy antik és egy gót torony kapcsolódnak össze, eklektikus alakzatot eredményezve.
Hozzászólás zárolva.